Harlemi kavarás - KULT Könyvek - Colson Whitehead

21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK - a világirodalom könyvsikerei

„Sistergő rabló-pandúr történet.” (Publishers Weekly)

„Olyan, mint maga az élet. Örömteli, humoros és tragikus.” (Booklist)

Colson Whitehead kétszeres Pulitzer-díjas, Nemzeti Könyvdíjas író új regénye az 1960-as években játszódik, New Yorkban. Ray Carneyt Harlemben ismeri az egész környék, megfizethető bútort árul a 125. utcai üzletében, ebből tartja el a családját. Felesége, Elizabeth állapotos, jön a második gyerek. Otthonuk nem valami nagy – Elizabeth pénzes szülei nem is örültek a házasságnak, nem szívelik Rayt –, de azért mégis csak otthon. Carneyról kevesen tudják, hogy a becsületes életvitel felszíne mögött becsúszott már neki néhány stikli. Kétes alakokkal tartja a kapcsolatot. És a stiklik egyre húzósabbak. 

Freddie, az unokatestvére kisstílű enyves, Carney segít neki ezt-azt elpasszolni. Freddie beszáll egy bandába, ami azt tervezi, hogy kirabolja a Hotel Theresát, Harlem egyik nagymúltú szállodáját, és az akcióhoz Rayre is szüksége van. Ahogy az lenni szokott, semmi nem úgy sikerül, ahogy Freddie eltervezte, és Ray hiába kapálózik, egyre mélyebbre kerül a csávába. Már nem csak a hírneve forog kockán – a bőrére megy a vásár.  

Bűnregény? Moralitás? Társadalmi regény? Feketék és fehérek egymás mellett ebben a retró gyöngyszemben, amely végeredményben nem más, mint egy megható szerelmes levél a régi Harlemhez. 

A 21. Század Kiadó ajánlója

Alig néhány író kapta meg eddig kétszer a Pulitzer-díjat: William Faulkner, John Updike, Booth Tarkington és negyedikként Colson Whitehead. Olyan szerzővel van tehát dolgunk, akinek nemcsak víziója van az írásról, hozzá húsba vágó témái, építően kritikus meglátásai a társadalomról, de át is tudja adni szövegeivel a gondolatot, melyet közvetíteni akar.

A szerző legújabb regénye, a Harlemi kavarás jócskán változtat Whitehead eddigi percepcióján, hiszen műfajában, stílusában is friss dologgal próbálkozik: a thriller területére kalandozik, olyan nyers vagánysággal és retró érzéssel, hogy Quentin Tarantino is megirigyelné a benne lévő spirituszt. Egyvalami nem változott az író új művében az előzőekhez képest: a csökönyös ragaszkodás az irodalmi minőséghez, önazonossághoz és az emberi esendőség rétegeinek precíz felfejtéséhez. 

Az 1960-as évek New Yorkjában, azon belül is a mindig eleven Harlemben játszódó történet főhőse Ray Carney, akire egy napon rámosolyog a szerencse: amikor halott apja autójában felfedez egy köteg készpénzt, az pont elég ahhoz, hogy egy kis bútorüzletet nyisson a 125. utcában. Ezzel kezdetét vehetné Ray stikliktől mentes (vagy csak kisebb stiklikkel övezett), tisztességes családi élete, ha társadalmi és személyiségbeli predesztinációja nem akadályozná ebben.

A forrongó Harlem olyan plasztikusan elevenedik meg a lapokon, hogy szinte együtt sétálgatunk, menekülünk, részegedünk le a szereplőkkel, vagy nézzük végig, hogy valakit megkéselnek a zsúfolt bérházak, a sztárokkal teli színházak, bűzös szerencsebarlangok között, miközben végig szól a jazz. Ez a Harlem ugyan már nyomába sem érhet a húszas években reneszánszát élő környéknek, de a regényben bemutatott hatvanas évekbeli negyed világa is gazdag hangulattal bír. Ami persze koszos is és kegyetlen.

A harlemi noir, bűnügyi regény műfaját is megújító kötet, mely a műfajt irodalmi szempotból is újraértelmezi, a Whitehead által oly kedvelt hiperbolákkal él: az élet alatti életet, az emberben lévő másik embert, és egy külön társadalmat mutat be a társadalomban.

Ráadásul a krimi műfaja több teret enged a játéknak és a humornak, nyilatkozta a szerző, Ray Carney figurája pedig igazán olyan figura, akinek érdemes szurkolni. Legalábbis az író nagyon szurkolt neki alkotás közben, aminek felszabadító hatása érződik a szövegen.

Colson Whitehead kétszeres Pulitzer-díjas, Nemzeti Könyvdíjas író. Regényei a 21. Század kiadónál: 

A föld alatti vasút (2017), A Nickel-fiúk (2019).

Retró gyöngyszem, amely végeredményben nem más, mint egy megható szerelmes levél a régi Harlemhez.