Az utolsó vonat Londonba - Meg Waite Clayton
A legsötétebb korszak legfényesebb története
Amikor kiárad a sötétség, felbukkan a világosság is. A történelem vérzivataros időszakait csak úgy lehetett túlélni, hogy mindig akadt néhány ember, aki dacolt a gonosszal, és szövetkezett a jóért. Meg Waite Clayton regénye a becsület és bátorság erejének története.
A második világháború előtti években járunk, Bécsben, abban az időszakban, amikor az Anschluss és a Kristályéjszaka (ezen az éjszakán „spontán” összeverődött náci csoportok az egész birodalom területén zsinagógákat gyújtanak fel, boltokba törnek be, kórházakat, iskolákat és otthonokat rongálnak meg; 30 000 zsidót elfognak, 91-et megölnek) között megrendítő változáson megy keresztül nemcsak az osztrák társadalom, de egész Európa. 1938-ban a Kristallnacht hírére a britek tízezer gyerek befogadásához járulnak hozzá, a törvény a 17 éves kort húzza meg felső határként. Az amerikai elnök nem sokkal később, amikor húszezer gyermek befogadására kérnek tőle engedélyt, elutasítja a beadványt.
De ahhoz, hogy ennyi gyerek elutazhasson Londonba, speciális engedélyre volt szükség: a bátor és szinte szemtelen nő, aki kicsikarja a megállapodást Adolf Eichmannból, az Endlösung nevű aljas terv akkori adminisztrátorából, nem más volt, mint Truus (vagy Gertuida) Wijsmuller-Meijer. Eichmann végül hozzájárult, hogy a zsidó gyerekek felügyelet nélkül utazhassanak Hollandián keresztül Londonba. Angliában pedig gőzerővel megkezdődött a befogadó családok szervezése, melyhez minden felületet igénybe vettek: a rádióban kérték a boltosok, háziasszonyok, sőt, a brit gyerekek segítségét, hogy a menekülteknek nevelőotthont és támogatást tudjanak szerezni.
Az Eichmann tréfájaként induló megállapodás - a náci tiszt nem hitte, hogy az asszony 3-4 nap alatt meg tudja szervezni, hogy első körben hatszáz gyerek készen álljon az utazásra - végül komoly embermentő programmá nőtte ki magát. Az akció, mely négy ország számos segítőjét, ellenállóját mozgatta meg Ausztriában, Németországban, Lengyelországban és Csehországban, a Kindertransport nevet kapta. A Kindertransport kezdeményezésének köszönhetően 9354 gyermek kerülte el a biztos halált. Egyedül a legutolsó, Csehországból induló vonat (ez a kilencedik Prágából induló vonat) 250 gyermekéről nem tudni semmit, mert Anglia nem sokkal az elindításuk után üzent hadat Németországnak. Ez jelenti az akció végét, de Truus később is segít a menekülőknek, üldözött gyerekeknek. Truus Wijsmuller embermentő munkájáért a Yad Vashem Intézettől megkapta a Világ Igaza kitüntetést is.
Meg Waite Clayton szeme elé egy véletlennek köszönhetően került a különleges történelmi akció: tizenöt éves fia egyszer úgy jött haza a színjátszó táborból, hogy elmesélte, a Kindertransport történetét dolgozzák fel, és interjúkat is készítenek ennek kapcsán. A regényt tehát a megmenekült gyerekek inspirálták, de egyben tiszteletadás is az elszánt holland ellenálló asszony, Truus Wijsmuller-Meijer előtt, akinek ugyan saját gyereke nem született, végül mégis majdnem tízezer gyermeke lett. A szöveg igyekszik hű maradni a valódi eseményekhez, de mivel Truus életrajza hiányos, bizonyos dolgok az írónő képzeletének szüleményei. A kötetben szereplő két kamasz megható szerelmi története tökéletesen képezi le azt a drámát, ahogy a háború romba döntötte a gyerekek felhőtlen világát is, akik egyik napról a másikra voltak kénytelenek felnőni.
A háborús és történelmi események leírása mellett izgalmas kulturális és művelődéstörténeti tényekkel gazdagodhat az olvasó tudása: milyen volt a valaha létező legnehezebb írógép, miféle titkos alagútrendszer húzódik meg Bécs alatt, miért nevezte magát Kokoscha ironikusan elfajzott művésznek, hogyan kell úgy temperálni a csokoládét, hogy eksztázist idézzen elő a nyelven.
„Tökéletesen megörökíti a második világháború előtti sötét napok feszült, szívszorító atmoszféráját. Lenyűgöző történet!” - Kristin Hannah, az Út az éjszakába és a Fülemüle című bestsellerek szerzője
„Ez a regény tele van együttérzéssel, reménnyel és szeretettel – micsoda olvasmány a Kindertransportról. Hálásak lehetünk Meg Waite Claytonnak, amiért emlékeztet bennünket arra, hogyha a jó emberek szövetkeznek a gonoszság ellen, nincs az a csoda, ami valóra ne válhatna.” - Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője
A szerzőről: Meg Waite Clayton #1 Amazon fiction bestsellerszerző, az amerikai Könyvkritikusok Körének tagja. Írásait többek közt a Los Angeles Times, a New York Times és a Washington Post is közölte. Korábbi műveivel díjak és jelölések sorát zsebelte be. Ez a hetedik regénye, egyelőre csaknem húsz országban jelent meg, vagy áll kiadás előtt.
Filmes változat: Az utolsó vonat Londonba forgatókönyv-változatát a Nicole Kidman és Meryl Streep által támogatott The Writers Lab választotta ki fejlesztésre.
A Kindertransport prágai járatszervezőjének, Nicholas Wintonnak megható találkozása felnőtt, megmentett „gyermekeivel”: https://www.youtube.com/watch?v=PKkgO06bAZk
A regény alapjául szolgáló történelmi tények:
1896. április 21.
A hollandiai Alkmaarban megszületik Geertruida (Truus) Meijer.
1922.
Truus feleségül megy Joop Wijsmullerhez (Geertruida Wijsmuller-Meijer).
1933. január 30.
Hitler Németország kancellárja lesz; még ugyanabban az évben Truus Németországba utazik, hogy zsidó gyerekeket menekítsen át Hollandia biztonságába.
1938.
Az év elején Ausztria még független és szabad állam, a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb zsidó közösségével; a legtöbb ausztriai náci vezető börtönben ül a kudarcba fulladt 1934-es puccs után.
Január
Hollandia lezárja a német határt a menekültek előtt, követve ezzel több más ország példáját.
Március 11.
Az Osztrák Náci Párt egy jól szervezett puccs révén megszerzi a hatalmat.
Március 12.
Az Anschluss; a 8. német hadsereg a hajnali órákban behatol Ausztriába; délután Hitler is megérkezik, teljessé téve a megszállást.
Március 15.
Hitler az osztrák birodalmi palotából bejelenti szülőföldje, Ausztria csatlakozását a Német Birodalomhoz; napokon belül 76 000 zsidót vesznek őrizetbe.
Április 10.
Az osztrákok elsöprő többséggel szavazzák meg Ausztria annektálását.
Július 6-15.
Az eviani konferencián 32 ország képviselői gyűlnek össze, hogy tárgyaljanak a menekültválságról, de csak az apró Dominikai Köztársaság egyezik bele még több zsidó befogadásába.
Október 1.
Németország bekebelezi a cseh Szudétaföldet.
November 9.
A „Kristallnacht”: a „spontán” összeverődött náci csoportok az egész birodalom területén zsinagógákat gyújtanak fel, boltokba törnek be, kórházakat, iskolákat és otthonokat rongálnak meg; 30 000 zsidót elfognak, 91-et megölnek.
November 15.
Nagy-britanniai zsidó és kvéker vezetők előterjesztik a Kindertransport javaslatot, hogy gyerekeket hozzanak a birodalom területéről Angliába; néhány szervezet a Mozgalom a Németországból Érkező Gyermekek Gondozásáért égisze alatt otthont ígér számukra.
November 21.
A brit parlament elfogadja a Kindertransport törvényt.
December 1.
Az első Kindertransport 200 gyerekkel elindul Berlinből.
December 2.
A brit Norman Bentwich megkéri Truust, hogy járjon közben Adolf Eichmann-nál, a bécsi náci parancsnokánál, hogy engedélyezze az ausztriai kindertransportokat, abban a reményben, hogy szép szóval meg lehet őt győzni; Truus még aznap este útnak indul.
December 3.
Truus megérkezik Bécsbe; még aznap este letartóztatják, és megvádolják, hogy zsidó származású, de sikerül elintéznie, hogy elengedjék.
December 5.
Truus találkozik Eichmann-nal, aki úgy dönt, „megszervez egy kis tréfát”: ha a nő végrehajtja a lehetetlennek tűnő feladatot, és összegyűjt 600 utazásra kész gyereket szombatra – Sabbath napjára –, akkor mindegyik elmehet; Truus azonnal megkezdi a szervezést.
December 8.
Nagy-Britanniában a rádióban kérik a boltosok, háziasszonyok, sőt, a brit gyerekek segítségét, hogy a menekülteknek nevelőotthont és támogatást tudjanak szerezni.
December 10.
Bécsből elindul az első kindertransport 600 gyerekkel; mindegyik csak egy kis bőröndöt és az azonosításhoz szükséges sárga cédulát viheti magával.
December 12.
Az első bécsi kindertransport megérkezik Angliába; a gyerekeket a dovercourti nyári táborban szállásolják el, amíg nevelőszülőket találnak nekik.
December 18.
Hanuka idején újabb bécsi kindertransport indul el 150 gyerekkel; a szállítmányok folyamatosan mennek a háború kezdetéig.
1939.
Február 9.
benyújtják a kétpárti Wagner-Roberts törvényjavaslatot, melynek keretein belül 20 000 gyereket szállítanának a Német Birodalom területéről az Egyesült Államokba; hiába támogatja a javaslatot Eleanor Roosevelt, az elnök június 2-án „Intézkedés nélkül iktatni – FDR” utasítással látja el. A javaslat nem megy át.
Március
Dovercourt szerepe a Kindertransportok központi fogadóállomásaként véget ér.
Március 14.
Az első prágai gyerekszállítmány egy nappal azelőtt hagyja el a várost, hogy a németek megszállják Csehszlovákia maradék részét.
Szeptember 1.
Németország megtámadja Lengyelországot, Franciaország és Anglia pedig két nappal később hadat üzen Németországnak; az utolsó Kindertransport – Prágából a kilencedik – elakad Németországban; a gyerekek sorsa ismeretlen.
Szeptembertől 1940 májusáig
Bár a Kindertransportoknak vége, Truus tovább segít a németországi menekülteknek eljutni Franciaországba és Angliába.
1940. és utána
1940. május 10.
Németország megtámadja Hollandiát; a Párizsban tartózkodó Truus visszasiet Amszterdamba.
1940. május 14.
Truus IJmuidenben feltesz több tucat gyereket az SS Bodegravenre, az utolsó Angliába induló hajóra; úgy dönt, Hollandiában marad a háború végéig, és továbbra is kockára teszi az életét másokért.
1941. május
Truus másodszor is letartóztatja a Gestapo, de ismét elengedik.
1944.
Truus elhitetni a németekkel, hogy az ötven zsidó árva, akiket Auschwitzba küldtek, valójában árják; ezért végül Theresienstadtba küldik őket, ahol jó bánásmódban részesülnek, és végül túlélik a háborút.
1945-1966.
Truss az amszterdami városi tanács tagja.
1948. szeptember 30.
Truust Hála Érdeméremmel tünteti ki francia kormány.
1961. május
Truus alapítója és igazgatótanácsi tagja lesz az amszterdami Anne Frank-háznak, amely 1960. május 3-án nyílik meg.
1966. október 18.
A Yad Vashem a Világ Igazaként ismeri el Truust – ezt a díjat olyan nem zsidó származású embereknek adományozzák, akik az életüket kockáztatva segítették a zsidókat a holokauszt idején.
1978. augusztus 30.
Truus Amszterdamban meghal.
A kindertransport kezdeményezésnek köszönhetően mintegy 10 000 – a pontos szám nem ismert – gyermek talált otthonra Nagy-Britanniában. Híres művészek, politikusok, tudósok kerültek ki közülük, sőt, még Nobel-díjasok is. A legtöbbjük soha többé nem látta a szüleit.
További információk magyar nyelvű oldalakon:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kindertransport_egy_sikeres_mentoakcio/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kindertransport
https://hu.euronews.com/2018/08/28/kindertransport-az-allomason-hagyott-gyermekkor-
https://www.szombat.org/politika/tartozom-nekik
https://www.youtube.com/watch?v=PKkgO06bAZk&feature=youtu.be
