Vajon minden Kennedynek tragédiába torkollik az élete? Vagy lehetett volna másképp is?
Egy szerelmi történet, melyet ifjabb John F. Kennedy élete inspirált
„Olvasmányos szerelmes regény, melyet ifj. John F. Kennedy és Carolyn Bessette-Kennedy
kapcsolata ihletett.” ‒ New York Times
Nincs még egy család, ahol annyi baleset és haláleset történt volna, mint a Kennedy család. Egyesek már egyenesen Kennedy-átokról beszéltek. Vajon megtörhető valaha az átok?
John F. Kennedy és Carolyn Bessette-Kennedy. A legendás pár a 90-es évek New Yorkjának meghatározó figurája volt, a média árgus szemekkel figyelte minden lépésüket. Ifjabb John Kennedy igazi celebritásnak született: nem sokkal korábban választották apját az Amerikai Egyesült Államok elnökének, hogy ő a világra jött. Apja tragikus halála után pedig pont a temetés napjára esett a harmadik születésnapja. Ikonikus kép őrzi katonai tisztelgő mozdulatát a temetési szertartáson. Élete első pár évét a Fehér Házban töltötte: akkor és később is a média figyelme által kísérve nőtt fel. Johnból később tehetséges ügyvéd és újságíró lett, aki előtt fényes karrier állt, és körülrajongta az ország. Sármjával, karizmájával még Madonnát, Cindy Crawfordot, Sarah Jessica Parkert, Daryl Hannah-t, sőt állítólag Diana hercegnét is lenyűgözte. Végül Carolyn Bessette lett a párja. A kiváló stílusérzékű, gyönyörű nő mellett végre a nyilvánosságtól jobban visszavonult életet élhetett. Tragikus repülőgép-balesetükig. De mi lett volna, ha nem így ér véget a történetük? Emily Giffin regénye erre a kérdésre keresi a választ, olyan szépen megrajzolva a szerelmespár életútját, ahogyan csak egy igazi rajongó képes rá. És ugyan a regényben a két főhős neve Cate és Joe, és nem biztos, hogy minden egyes eleme stimmel az eredeti történethez képest, mégis pontosan érezzük azt a szeretetet és tiszteletet, amit Emily Giffin érzett kora gyerekkora óta a Kennedyk, és legfőképp ifjabb John F. Kennedy és szerelme iránt.
Részlet a könyvből (az írónő jegyzete):
„Kislánykorom óta a Kennedy család nagy rajongója vagyok. Anyám inspirálta ezt a korai érdeklődést, mert sokat mesélt nekem a saját gyerekkori emlékeiről, amelyhez a Camelot-éra szolgáltatott romantikus hátteret. Emlékszem, egyszer mutatott nekem egy Life magazint, amit 1953 júliusa, vagyis nyolcéves kora óta őrizgetett. John F. Kennedy és Jacqueline Lee Bouvier mosolygott a címlapon egy vitorlás fedélzetén, és az volt hozzá a szöveg: Kennedy szenátor udvarol. Szerettem nézegetni azt a fotót, meg a többi vidám képet Jackről és Jackie-ről, később már a két tüneményes gyerekükkel, Caroline-nal és ifjabb Johnnal.
Természetesen tudtam, hogy végződött a történetük, anyám azt is elmesélte, hogy a CBS hírcsatorna megszakította a kedvenc szappanoperáját a rendkívüli hírrel, és Walter Cronkite volt az, aki tájékoztatta a döbbent nemzetet, hogy Kennedy elnök belehalt lőtt sebeibe.
Ezekből a történetekből és fényképekből, szépekből és tragikusakból, megértettem, hogy a Kennedyknek egy egész nemzet fantáziáját sikerült megragadniuk, és a politikai mellett kulturális és érzelmi jelentőséggel is bírtak. Nem a pénzük, a hatalmuk vagy a hírnevük okán érdekeltek minket, hanem mert osztoztunk velük életük néhány sorsdöntő pillanatán, az esküvőjük napjától kezdve a gyerekeik születésén át egészen a temetésig, amikor is az apát és férjet, fiúgyereket és testvért kísérték utolsó útjára. Hogy is ne éreztük volna, hogy ismerjük őket?
Ahogy idősebb lettem, tovább nőtt az érdeklődésem a Kennedyk és a politika iránt. A történelmet választottam főtantárgynak, aztán a Virginiai Egyetemre (Robert és Ted Kennedy alma materébe) mentem tovább jogra, itt aztán az alkotmányról, emberi jogokról és még egy sor olyan dologról tanultam, amelyért a Kennedy család harcolt. Becsültem őket az elhivatottságukért és az idealizmusukért, de az őket sújtó botrányokról és tragédiákról is tudtam. Feltérképeztem a képmutatás és önpusztítás rétegeit, amelyek sokszor járnak kéz a kézben a megkérdőjelezhetetlen kiváltságossággal és ambícióval. Csak reméltem, hogy az ifjabb Johnnak sikerül felülemelkednie mindezen, őt elkerüli a Kennedy-átok, és beteljesíti az atyai örökséget. Szerintem sok amerikai osztotta ezt a vágyamat.
Miután 1997-ben jogi diplomát szereztem, New Yorkba mentem, beléptem az ügyvédi kamarába, és egy nagy cégnél helyezkedtem el. Személyes és szakmai értelemben is izgalmas időszak volt. Soha korábban nem éltem még nagyvárosban, és elképesztő volt belegondolni, hogy bármikor összefuthatok az ifjabb JFK-jel, vagy a feleségével, Carolyn Bessette-Kennedyvel a metrón, a Central Parkban, vagy valamelyik tribecai törzshelyükön. Tiszteletben tartottam a magánéletüket, és mindig is fenntartásaim voltak a bulvárlapokkal szemben, de emlékszem, ahogy szégyenlősen kezembe veszem a magazinokat, ha John és Carolyn szerepelt a címlapon, mert ámulattal tölt el John karizmája és Carolyn lenyűgöző stílusérzéke. Tagadhatatlan tény, hogy ikonok voltak, hiába vágytak rá, hogy normális életet éljenek.”
Interjúrészlet a szerzővel
(forrás: Entertainment Weekly):
Entertainment Weekly: A történetet ifjabb John F. Kennedy és Carolyn Bessette románca ihlette. Bárki, aki követi Önt a közösségi médiában, tudja, mennyire szereti őket. Hogyan jutott el a személyes rajongástól ahhoz, hogy regényt írjon róluk?
Emily Giffin: Kislánykorom óta lenyűgözött a Kennedy család – és amikor a 90-es években New Yorkba költöztem ügyvédi munkám miatt, különösen elvarázsolt ifjabb JFK és gyönyörű menyasszonya, Carolyn. Azt hiszem, sokan, köztük én is, sok reményt fűztek kettejükhöz. Természetesen, mint tudjuk, az ő történetük is ugyanolyan tragikusan végződött, mint az apjáé. És ez volt az a beváltatlan ígéret és a "Mi lenne, ha?" ami igazán ihlette ezt a könyvet.
Entertainment Weekly: Milyen kutatást végzett? Volt olyan, amit megtudtál róluk, amit korábban nem?
Emily Giffin: Az évek során több tucat könyvet olvastam a Kennedykről – így nem sok új kutatást kellett végeznem, különös tekintettel arra, hogy ez fikció, és Joe és Cate történetét ifjabb JFK és Carolyn ihlette. De újraolvastam néhány kedvencemet.
Entertainment Weekly: Ön New Yorkban élt a házaspár kapcsolatának virágkorában. Hogyan befolyásolták a tapasztalatai a könyvet?
Emily Giffin: Sok személyes emlékem és tapasztalatom beleivódik ebbe a történetbe – beleértve az éttermeket, bárokat és más helyeket, ahol a 90-es években jártam. Nagyon szerettem volna, ha ez a könyv vissza tudja adni New York hangulatát azokból az időből. Tisztán emlékszem a John és Carolyn körüli médiaőrjöngésre, és arra, hogyan tették a város legtrendibb területévé az olyan peremnegyedeket, mint Tribeca és a Meatpacking District. Hasonlóképpen emlékszem, milyen érzés volt mobiltelefon nélkül egyeztetni a munka utáni italokat a barátokkal, zenét hallgatni egy Discmanen metrózás közben, futni a Central Parkban, és arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban megpillanthatom Johnt. Annyira egyetemesek élmények ezek mindenki számára, aki akkoriban New Yorkban élt, hogy mindent meg akartam tenni annak érdekében, hogy ezeket a részleteket a lehető legpontosabban mutassam be a könyvben. Mellesleg, épp tegnap olvastam egy történetet, miszerint a múlt héten eltávolították New York város két utolsó nyilvános telefonfülkéjét… a 90-es évek korszaka tehát végképp véget ért!
Entertainment Weekly: Hogyan tudta újragondolni a történetüket? Mi volt a célja íráskor?
Emily Giffin: Szerintem bármikor, amikor valós emberek életéből merítesz részleteket, különösen kettő olyanéból, akik ennyire a nyilvánosság előtt álltak, kényessé válik az egyensúly az emlékeik tiszteletben tartása és az indíttatás között, hogy használd a kreatív szabadságod, és úgy írd meg a szereplőket, ahogy látod őket. Az irodalom szépsége azonban abban rejlik, hogy a szerző rendelkezik egyfajta kreatív jogosítvánnyal, és hagyhatja, hogy a képzelőereje diktálja a történet részleteit.
Eddig soha nem látott felvételek, exkluzív betekintés Amerika leghíresebb párjának titkos, mesebeli esküvőjére és magánéletébe:
Mások a kötetről
„Emily Giffin addiktívan ír az első oldaltól egészen az utolsó sorig. Egy magával ragadó ölelés ez a könyv.” ‒ Jill Santopolo, a Minden, ami utána jött című bestseller szerzője
„Giffin lebilincselő új regényében ifj. John F. Kennedy és Carolyn Bessette szerelmét gondolja újra… Meggyőzően dramatizálja azokat a kihívásokat, amelyekkel a párnak szembe kell néznie, az olvasó kétségbeesetten reménykedik a happy endben.” ‒ Booklist
„Napjaink Jane Austenja.” ‒ Vanity Fair
Idézetek a kötetből
„Összességében, a Kingsley-ség minden büszkeségét és privilégiumát boldogan odaadtam volna egy átlagos névért és egy életben lévő apáért cserébe. Sőt kevesebbért is odaadom. Még néhány közös évért, hogy annál a talán nem is valós egyetlennél több emlékem legyen róla.”
„Mindenki a „Kingsley-átokról beszélt. Anyámat bosszantotta a kifejezés, talán mert meg is rémítette, főképp, amikor az unokatestvéreimről épp jól mulattunk. Kedveltük az extrém sportokat földön és vízen, és általában én voltam a főkolompos – szörf, síelés, sárkányrepülés, sziklamászás, mindenbe belekóstoltunk. Valaki rendre a sürgősségi osztályon kötött ki egy-egy baleset miatt.”
„Példátlan önuralmat gyakorolva, megfogadtam Berry tanácsát és nem hívtam fel Cate-et. Kínszenvedés volt. Győzködtem magam, hogy majd elmúlik, de képtelen voltam kiverni őt a fejemből.”
„Nem először fordult elő, hogy egy szép nő ellenáll nekem. De sok esetben csak kérették magukat. Nem is bántam, ha egyszer-egyszer erőfeszítéseket kell tennem, de meglepő módon a játszadozásra leginkább hajlamos nők bizonyultak a legérdektelenebbnek. Nagy ritkán mégis az utamba akadt egy-egy valóban nehezen megkapható nő. Cate is ebbe a kategóriába tartozott.”
„Amint megjelent a People magazin aktuális száma, és világ szembesült a lélegzetelállító fotóval, amelyen Cate-tel együtt sétálunk be az Aureole-ba, ő lett a főszenzáció – már nem pusztán a legfrissebb hódításom volt.”
„Az eredeti tervem szerint Párizsba vittem volna Cate-et, hogy megismételjük az első randevúnkat, és a Le Bristol udvarra néző asztalánál tegyem fel neki a kérdést. A következő ötletem a hajózás lett volna napnyugtakor – még nem vittem szárazdokkba a hajómat télire –, hogy abban a kis öbölben kérjem meg, ahol egyszer szeretkeztünk.”
„Az eljegyzésünk után hosszú hónapokig elképesztően jó volt minden. Izgalmas, reményteljes, egyszerűen csodás. Rájöttem, hogy azon túl, hogy mennyire szeretem Cate-et, a vele való együttlét részben feloldozott a Kingsley-lét terhe alól.”
„Minket egymásnak teremtettek, így kellett lennie.”
