Paul Auster: Baumgartner
Igazi remekmű a szerelemről és az emlékezésről
Seymour Baumgartner kilenc éve gyászolja feleségét, kilenc éve él lángoló fájdalomban, csonkolt lelki végtagokkal, hiszen a felesége volt az a fele, aki őt éppé és egésszé tette. A fantomfájdalmak lázában aztán egy napon kétszer is belehasít a valódi, fizikai fájdalom. Megégeti a tenyerét, és a térde is majdnem eltörik. A fizikai fájdalom eme két jelképes pillanatával kezdődik a gyógyulás és az emlékezés története. Az emlékezés Auster trükkös kaleidoszkópikus technikájának köszönhetően a főszereplő fiatalkorának, szerelmének és felesége írásainak egymásra tükröztetésével jön létre. Spirálisan, a múltból a pillanatokat fel-felcsippentő dramaturgiával építkezik a regény, mely egyszerre örvény, ami lehúz az érzelmek mélyére, és lajtorja, ami felvisz a lelki megértés szféráiba.
Anna Blume és Seymour Baumgartner szerelme vezetékneveiknek megfelelően termékeny és örökké virágzó. Egymás szellemi-lelki-szívbéli kertészei, gondozói. Amikor a férfi egy hónapja él az üres házban, annyira hiányolja a számára megszokott, szonátának hallott írógépkopácsolást, ami kiszűrődött Anna szobájából, hogy bemegy a helyiségbe, és maga kezd el gépelni, hogy felidézze a megszokott hangot. Vagy kávét tölt az asszonynak, és leveleket ír neki. A férfi látszólag életben van, életjeleket ad, de mégsem él. Ha van fantomfájdalom-szindróma, akkor talán van fantomszemély-szindróma is, és Baumgartner ebben szenved biztosan. És miután hólyagos lett a keze, mert megégette tojásfőzés közben, nem a földre esett tojásfőzőbe rúg bele, hanem a feleségébe. Akinek árnya, lénye kilenc éve követi őt mindenhová. De rá kell döbbennie, valójában ő tartja az élők között az asszonyt.
Ahhoz, hogy visszataláljon önmagához, a főszereplőnek két, szintén beszédes keresztnevét kell segítségül hívnia. A Seymour szót talán nem lehet kiejteni anélkül, hogy Salinger ikonikus Glass-testvéreinek legtragikusabb sorsú alakja eszünkbe ne jutna: aki a szellemi és lelki tökéletesség mintaképe, ugyanakkor a valódi élet és a háború rokkantja, aki veszélyesen vonzódik a fákhoz, ha autót vezet. Ez utóbbi vonzalom és a valóságból való emigrálás Auster főhősénél is megjelenik. Míg a protagonista második neve is különös jelentőséget kap: Tecumseh, a híres amerikai törzsfőnök annyira megihlette Baumgartner apját, hogy fiát róla nevezte el, mert azt gondolta, ő volt a valaha élt legnagyobb amerikai. Az idősebb Baumgartner nem kér mást fiától, csak hogy az indián vezetőhöz hasonlóan harcoljon mindig a jó oldalon. Baumgartner pedig megteszi: küzd egyre homályosodó memóriájával, küzd terebélyesedő gyászával, küzd a jóért, küzd önmagáért.
Hogy sikeres lehet ez a harc? Hogy rátalálhat-e a remény egy hetvenéves férfira, aki gyakorlatilag kivonta magát a valóságból, és annyira magányos, hogy a könyvfutárral való beszélgetés pár perce jelenti számára az igazi kommunikációt? Hogy felesége szövegeinek felidézésével, összerendezésével végre sikerül-e őt illő módon eltemetni magában?
Minden kérdésre választ kapunk Paul Auster új regényéből, mely csodálatos hőseposz elengedésről és befogadásról, elmúlásról és megelevenedésről.
Fülszöveg
Sy Baumgartner jeles író, nyugdíj előtt álló filozófiaprofesszor. Egy életet töltött szerető házasságban Annával, feleségével, aki kilenc évvel ezelőtt beleveszett az óceánba. Hetvenegy éves, és emlékeivel hadakozik, miközben próbálja észben tartani napi teendőit. A regény spirális mozgásban vágja keresztül a múlt rétegeit, Sy és Anna diákkorát, New York-i megismerkedésüket, írást és pénztelenséget, a negyven évi házasságot és a még korábbi időket, Baumgartner fiatalságát, ahogyan felnőtt New Jersey-ben, apját, aki Lengyelországban született, és öltönykereskedő lett az Egyesült Államokban. Paul Auster tizennyolcadik regénye bámulatos remeklés, asszociatív, együttérzéssel teli mű, amely a legapróbb hétköznapi mozzanatokat lényegíti át, hogy feltegye a kérdést: miért telítődik emlékek és érzések sokaságával az egyik pillanat, miközben a másik nyomtalanul feledésbe merül.
A szerzőről
Paul Auster a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, többszörösen díjazott író, aki a posztmodern és a posztmodernt bíráló irodalom szerzője. Leghíresebb könyvei: New York trilógia, Holdpalota, Brooklyni balgaságok. Legutóbbi kötetei a 21. Század Kiadónál: Láthatatlan, A magány feltalálása. Auster Brooklynban él családjával a Prospect Park közelében. Sokat utazik, író-olvasó találkozókon vesz részt az Egyesült Államokban és Európában. A Baumgartner vadonatúj regénye, mely az amerikai megjelenéssel pontosan egy napon érkezik a magyar könyvesboltokba.
Idézetek a könyvből
„A megsárgult falak és tompa fénycsövek között pillantotta meg először Annát, a csodálatos mindenlátó szemű lányt.”
„Öt évvel később összeházasodtak, és akkor kezdődött Baumgartner igazi élete, egyetlen élete.”
„Ő volt az egyetlen ember, akit szerettem, most ki kell találnom, hogyan tudok élni nélküle.”
„Most csonkolt, félember, elvesztette azt a felét, ami éppé és egésszé tette, és igen a hiányzó végtagok máig ott vannak és fájnak, annyira fájnak, hogy néha úgy érzi, a teste mindjárt tüzet fog, és ott helyben hamuvá ég.”
„Baumgartner még érez, még szeret, még vágyakozik, még élni akar, a bensője azonban halott. Ennek tíz éve tudatában van, és tíz éve mindent elkövet, hogy ne legyen tudatában.”
„Anna még mindig vele van a házban, valahol a közelben ólálkodik.”
„Anna szép fénylő arcára nézett, és olyan boldogság öntötte el, hogy könny szökött a szemébe, és azt mondta magának: Emlékezz erre a pillanatra, kisember, emlékezz életed végéig, mert soha fontosabb nem történik veled, mint ami most történik.”
„Tudta, hogy a jövendő élete nem lesz élet, ha nem tudja megosztani Annával.”
„Az istenek akkor a legboldogabbak és leginkább önmaguk, amikor az univerzummal kockáznak.”
Könyvadatok:
Eredeti cím: Baumgartner
Fordította: Pék Zoltán
Könyvkötészeti adatok: keménytábla, védőborító, 192 oldal
Megjelenés: november 7.
