Barion Pixel
A 21.szazadkiado.hu cookie-kat használ statisztikai és a felhasználói élmény javítása érdekében. A 21.szazadkiado.hu oldal használatával elfogadod a cookie-kat és Adatkezelési tájékoztatónkat

A szinglik pokoljárása, a humor mennybemenetele - Dolly Alderton - Szellemek

Dolly Alderton: Szellemek

 


A Bridget Jones naplójának őszintesége Sally Rooney szarkazmusával


 

Az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere angolszász nyelvterületen:
SUNDAY TIMES BESTSELLER INTERNATIONAL BESTSELLER
ONE OF THE BEST BOOKS OF THE YEAR: NPR 
ONE OF THE BEST BOOKS OF THE YEAR: Vogue 
A People Best Book of the Week 
An Entertainment Weekly Best New Book to Read



 

Leírás

Adva van egy lány, akinek azért lett George a második neve, mert aznap, amikor született George Michael az első helyen volt a slágerlistán. Adva van egy lány, akinek néha keserű a humora, de nagy a szíve, és ezt írja a profiljába: „Nina Dean, 32, gasztroíró. Lakóhely: Archway, London. Keres: szerelmet és a tökéletes vaníliakrémes-mazsolás csigát.” 

Adva van egy lány, aki egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen szellemek veszik körül: régi barátja, haverként szeretett exe jelentősen túllépett rajta, szinte az összes barátnője „beszülősödött”, vagy ha még nem, biztosan házasodik. Adva van egy lány tehát, aki azon kapja magát, hogy 32 éves szingliként többet tud a szülés, a csecsemőtáplálás, pelenkázás részleteiről, mint akinek 5 gyereke van, a leánybúcsúk és esküvők unásig ismert, monoton mizériájáról nem is beszélve. 

Adva van egy lány, akinek nemcsak régi barátai válnak szellemekké, de a saját családja is: anyja épp heveny életközepi válságban szenved, képtelen elfogadni az öregedést, amiből kifolyólag még az általa Pilatusnak hívott pilatest is kipróbálja, és fejébe veszi, hogy mostantól Nancy helyett hívja mindenki Mandynek. És mi van Nina apjával, aki kompenzálhatná feleségének viselkedését? A hetvenedik évét taposó férfi sajnos maga is valamilyen formában kezd szellemmé válni: sztrókja után egyre súlyosbodó demenciában szenved, fokozatosan tűnnek el az emlékei és a kapcsolata a valósággal. Egyik nap az éppen olvasott újságot teszi a kenyérpirítóba, másik nap egy olyan ember halála kapcsán küld részvétnyilvánító üzenetet, aki még nagyon is él. 

Adva van tehát egy lány, aki úgy érzi, hirtelen kísértetek veszik körül emberek helyett, és egy világ választja el mindenkitől. Sőt inkább univerzum. A kétségbeesés határán egyszer csak a randiappok poklában találja magát (átlag halandó talán nem is sejti, miféle kénköves bugyrai vannak egy ilyennek). A kötet ereje pedig pont abban rejlik, hogy az írónő nemcsak a harmincasok kapcsolatainak fejreállását mutatja be roppant érzékenyen és humorosan, de azt is, amit sokan elfelejtenek. Szinglinek lenni marhára nem vicces. Viszont marhára munkás. És marhára kell, hogy legyen egy erős páncélod, hogy bírd a párban élők diszkriminációját és a randipartnerek virtuális vagy offline szörnyetegként való viselkedését. Egy normális párt találni a Playstation-generáció férfijai között, akik folyamatos szintlépéshez vannak szokva, ha nem nyújt nekik elég impulzust egy adott kapcsolat, szinte lehetetlen. Vadászni, harcolni, taktikázni kell, ami miatt persze a nők meggyűlölik magukat. A kapcsolat pedig, ha összejön, egy projektté silányul, és már az elején is hiányzik belőle az, ami húsz év házasság után szokott eltűnni. A szerelem. Mire megy ebben párkapcsolatkereső őrületben Nina sajátságos humorával, nagy szívével, jó emberismeretével? És mihez kezd, amikor a gyűlölt húsvásárban, az egyik online társkeresőn hirtelen megtalálja az igazit, Maxet? Aki az első randevún rögtön megkéri a kezét? Dolly Alderton Szellemek c. regénye bravúrosan ötvözi a Bridget Jones naplójának őszinte humorát Sally Rooney intelligenciájával és szarkazmusával. Ezért lehet, hogy amíg olvassuk, felváltva röhögünk és bólogatunk. Hiszen sokszor nehéz eldönteni, mi a nehezebb: benne lenni egy párkapcsolatban vagy megtalálni azt.


Fülszöveg

 

Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy.
Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik. Tényleg Max lenne a megoldás?


Mások a könyvről

 

„Éles, jó humorú sztori a kora harmincasok szerelmeiről és veszteségeiről.” – Sunday Times

„Egészen briliáns. Dolly igazi élmény, ahogyan a szerelmet, a vágyakozást, a barátságot és úgy általában az emberi érzelmek terepét kommentálja. Hihetetlenül imádom!” – Marian Keyes

„A tökéletes szókimondó romkom napjaink életéről.” – Stylist
 
„Imádtam – Dolly Alderton minden stílusban mesterien ír. Ez persze senki számára sem meglepő” – Candice Carty-Williams
 
„Frappáns, megható, anélkül hogy szentimentális lenne, igazi élvezet volt olvasni.” – David Nicholls
 
„Bölcs, vicces, gyöngéd és igaz, éles nyelvű megfigyelések, és százszázalékban kacagtató. Dolly Alderton fenomenális tehetség.” – Elizabeth Day
 
„Elbűvölően jó meglátású kép arról, hogy mit jelent harmincvalahány éves nőnek lenni... A Szellemekben sok nő fog magára ismerni.” – Red


„Fájóan átérezhető... ironikusan vicces.” – i

„Tényleg hangosan felkacagsz, miközben olvasod... annyira magával ragadott, hogy nem bírtam letenni.” – Philippa Perry
 
„Imádtam. Harsogva nevettem, ahogy magamra ismertem.” – Bryony Gordon
 
„Dolly olyan iróniával, melegséggel és pontossággal összegzi, milyen is az élet harmincévesen, hogy az ember nem akarja, hogy vége legyen a sztorinak.” – Heat
 
„Ez a könyv oly mértékben igaz, hogy az embernek megfájdul a nyaka a sok helyeslő bólogatástól.” – Grazia


Idézetek a könyvből

 

„Miután diagnosztizáltam magamon a társfüggőséget, elhatároztam a harmincadik születésnapom előtt, hogy abbahagyom a randizást, és megnézem, hogy milyen tényleg egyedül lenni.”

„De a legnagyobb baki – megkérdezni valaki korát, nyilvánosan böfögni, lenyalni a kést–, ha egyértelmű, hogy terhes egy nő, és megkérdezed a nőtől, hogy terhes-e.”

„– Frittata – ismételte. – Nos, ennek mi a neve, ha itthon vagyunk?
– Egy felturbózott omlett. Képzelj el egy omlettet, amelyik buliba
megy.”

„A szerelem keresését már nem kellett beépíteni a napi rutinba, amitől annyira rettegtem – tévénézés közben is megtehettem.”

„Lola azt mondta nekem, hogy ez egy teljesen normális reakció a randiapplikáció első használójától – hogy az álmodozó mámor néhány hét múlva eléri a maximumát, majd csüggedt unalommá tompul, míg végül az applikáció kitörléséhez vezet körülbelül három hónapon belül.”

„A késés önző szokás, amit unalmas emberek vesznek fel, hogy izgalmas személyiséget kölcsönözzenek maguknak, mert túl lusták inkább egy hangszert a kezükbe venni.”

„Miért volt olyan jó a patriarchátus felcsillanása, amikor épp randiztunk? Dühített.”

„A csókolózás kérlelhetetlen és kimerítő volt – minden tinédzser hagyományt végigvettünk az előadásban.”

„Nagyon jól éreztem magam ma este, Nina – mondta, és úgy tartotta kezében az arcomat, mintha egy nem várt gyöngyöt tartott volna egy osztrigából. – És biztos vagyok benne, hogy el foglak venni feleségül.”

„Katherine háza úgy volt berendezve, mint egy elkészült középosztálybeli-London-külső-kertvárosi Gazdálkodj okosan! lakása, de mindig szerettem itt lenni.”

„Az állandó szingli státusza lehetővé tette, hogy az életét egy folyamatos projektnek tekintse. Amióta ismerem, tanult kalligráfiát, fotózást és origamit; megtanult korongozni, joghurtot és illóolaj-keverékeket készíteni; harcművészeti, orosz- és trapézórákra járt. Csináltatott öt tetoválást, minden bolondos, jelentéktelen firkálmányból hamis jelentést olvasott ki; hétszer költözött, és kétszer ugrott ki repülőből.”

„Az emberek nem értik, hogy milyen nekünk. Már senki sem akar semmit sem csinálni, csak meghívnak magukhoz vacsorázni. Ami nagyon kedves tőlük, meg minden, de nem akarom a szombat estéimet egy boldog párocska díványán tölteni. Hogy fogok így valaha is találkozni valakivel? Még sosem hallottam olyanról, hogy valaki az élete szerelmével úgy találkozott, hogy végigjárta a barátai nappaliját Bromley-ban.”

„A Kárörvendő Kredenc egy szégyenteljes magánszertartásunk volt, amit néhány éve fejlesztettünk ki, mások szerencsétlenségéről gyűjtöttünk sztorikat, hogy jobban érezzük tőle magunkat. Az volt a lényege, hogy mindig legyen egy, a helyzethez kapcsolódó anekdotákból álló válogatásunk, amihez nyúlhatunk, hogy a saját katasztrófánkat perspektívába helyezhessük.”

„Visszarepültem az ígéretek és örömök korszakába. Újra tinédzser voltam, de ezúttal önbizalommal teli, és fizetéssel, és nem volt takarodó.”

„A férfiak mindig égve tartják az őrlángot minden exükért. Ott pislákol bennük, még akkor is, ha nem is tudnak róla. Míg a nők mindig teljesen kioltják.”

„Sikerült majdnem az egész kapcsolatunkat átmenekíteni a szakítás utáni barátságunkba.”

„Heteroszexuális nőnek lenni, aki szereti a férfiakat, annyit tesz, mint az érzelmeik tolmácsának, a büszkeségük megnyugtató ápolónőjének és az egójuk túsztárgyalójának lenni.”

„Apu állapotának kutatása közben számos helyen olvastam, hogy a betegek szerettei egyfajta folyamatos, élő gyászt tapasztalnak meg – hogy a személy, akit ismertek, felismerhetetlen állapotba süllyed.”

„Ha a harmincas éveiben járó nő vagy, és családot szeretnél, akkor ki vagy szolgáltatva a kiszámíthatatlan pasik ötleteinek. Ők írják a szabályokat, mi pedig nem tehetünk mást, csak követhetjük őket. Nem mondhatod meg, hogy mit akarsz, vagy mi bánt, mert ott ketyeg a bomba a kapcsolat felszíne alatt, ami azonnal robban, ha túl „sokat” akarsz.”

„Mert ők az első fiúk, akik úgy nőttek fel, hogy hozzá voltak nőve a PlayStationjeikhez és Game Boyaikhoz, nem tanították meg őket, hogy kamaszkorukban kifejlesszék a becsület és kötelesség érzetét, úgy ahogy azt a mi apáink megtették. A PlayStation helyettesítette a nevelést. Azt tanulták, hogy a szórakozást keressék, ezt kielégítsék, majd lépjenek tovább a következő szintre, váltsanak játékost vagy próbáljanak ki egy új játékot. Maximumstimulációra van szükségük állandóan. Sok Y generációs férfinak a „szeretlek” megfelel a Tomb Raider 2 tizenhetedik szintjének.”

„Csak a nők azok, akikben megvan az a képesség, hogy ennyire lenyűgözőnek találják a kapcsolatukat? Hogy a férfiból, akit szeretnek, egy projektet és személyiséget csináljanak?”

„Öt évvel ezelőtt alig tudtam megkülönböztetni egy egyévest egy egynapostól. Most pedig tudtam már a jóslófájásokról, az emlőgyulladásról és a szülés előtti gátmasszázsról. Tudtam, mi fán terem az alvásra szoktatás, a növekedési fájdalmak, a fogzás és a bilire szoktatás. A kortársaim szókincse minden évtizedben megváltozott. Hamarosan tudni fogok a körzeti iskolákról, az egyetemi felvételikről és a nyugdíj-megtakarításokról. Aztán az öregek otthonáról, aztán pedig az összes temetkezési vállalkozó nevéről a kerületben.”


Könyvadatok:
Eredeti cím: Ghosts
Fordító: Perlényi-Chapman Eszter
Megjelenés: 2022. február 1.
Kötés: keménytábla, védőborító, 342 oldal

Az oldal tetejére