Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Az 59 éves Miranda Cowley Heller mindig is könyvek között mozgott: irodalmár családba született, testvére, Zoë Heller író, nagyapja Malcolm Cowley író, költő, kritikus volt, férje pedig forgatókönyvíró. Ő maga sokáig dolgozott szellemíróként, könyvszerkesztőként, illetve a Cosmopolitan szerkesztőjeként, mielőtt az HBO igazgatóhelyettese lett, ahol vezetésével fejlesztették a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Filmes szemlélete természetesen első könyvén is megmutatkozik: a szöveg erős vizualitása és a rendkívül eleven, könnyed dialógusok miatt a regény jelenetei szinte filmért kiáltanak.
Miranda Cowley Heller Papírpalota című, bemutatkozó regénye feszültségekkel, szenvedéllyel teli, intenzív légköre azonnal hatni kezd az olvasóra, melyben a múlt drámái éppolyan erősen jelennek meg, mint a testiség, illatok, színek, ízek, vagy a már-már érzékien megjelenített természet Cape Codon, az óceán partján, ahol a szerző is felnőtt.
A történet főszereplője Eleanor Bishop, aki már ötvenéves, amikor a társadalom többnyire átnéz egy nőn, és szinte nemtelenné válik az emberek szemében. Benne viszont még jócskán buzognak az álmok vagy akár kétségek. A testén ugyan vannak árulkodó jelek, melyek a korára utalnak (császármetszés és egy másik gyerekkori, tragikus műtét nyoma), de a vágyait nem hagyja eltemetni. Annak ellenére, hogy egy gyerekkori trauma után már nem érzi ugyanannak az embernek magát.
Kamaszkori szerelmével, Jonasszel, akiért annak idején annyira rajongott, és még ma is jó barátok, egy nyári estén, a cape codi családi nyaraló kertjébe kiszöknek, míg Elle férje, Jonas felesége és a gyerekek a házban vannak. A történet gyakorlatilag a megcsalás másnapját veszi végig percről percre, amikor a bűntudat és az ismétlésre való vágy keveredik, melyet a gyerekkor, tinédzserlét és fiatalfelnőtt-lét betörő emlékei szakítanak meg. A múlt hosszú éveken át rejtegetett pillanatai végül olyan erővel szakítják át a regény szövegét, hogy szinte egy retrospektív örvénybe kerülünk. Érezzük, ha meg akarjuk érteni Elle jelenét, ahhoz meg kell ismernünk a múltját is, melynek hullámai között évek óta fuldoklik, és muszáj lesz vele együtt küzdenünk az életben maradásért az emlékek óceánjában. Kérdés, hogy nyújt-e Elle-nek valaki mentőövet, vagy titkai lehúzzák a mélybe.
A regénynek nemcsak az időkezelési struktúrája zseniális, de az érzelmi építkezése is. Kiderül, hogy a megtörtént traumák miképpen ismétlik magukat, újra és újra kitermelve a családon belüli erőszakot, vagy hogy egy fiatal kori tragédia bénító hatása miképp éri el az idősebb felnőttkort is.
A régi családi nyaraló, melyet a nagyapa annak idején Papírpalotának nevezett el: látszólag törékeny, vékony papírrétegekből készült, viszont az évek során annyira összetömörödött, mint a csont. A legsúlyosabb családi terheket, titkokat is megtartja. A papírház sérülékenysége és ellenállóképessége egyben Eleanor családjának is kettős jelképe: sokszor csak egy hajszálon múlik, hogy mikor dőlnek össze kártyavárként és mikor működnek ellenálló bástyaként a külvilággal szemben. A papírfalú családi nyaraló falai közé minden tavasszal egerek fészkelik be magukat, akár a Bishop család életébe a kimondatlan fájdalmak. Kérdés, hogy Eleanornak lesz-e ereje megszabadulni ezektől a titkoktól, ahogy az egérkölykökkel teszik, minden szezon elején, amikor kinyitják a nyaralót.
Családregény? Szerelmi háromszöget bemutató kötet? Mindegyik kicsit. De leginkább a felelősségvállalás könyve. A regény pont azt mutatja meg, miért is nehéz olyankor a döntés, amikor minden döntés rossz, vagyis épp, hogy mindegyik nagyon jó választás lenne.
További információ a könyvről
Fülszöveg
Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent. Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.
A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.
A szerzőről
Miranda Cowley Heller az HBO igazgatóhelyettese volt, vezetésével fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Ez az első regénye. Gyerekkorában minden nyarat Cape Codon töltött, most Kaliforniában él.
Mások a könyvről
„Titkok, szerelem, hazugságok – mindez egy nyaralóban. Mi többre vágyhat az ember?” — Parade
„Érzelmekkel teli szerelmi történet... ahogy kibontakozik, titkokra, hazugságokra és egy komplex szerelmi háromszögre derül fény.” — Reese Witherspoon
„Muszáj lerágnia az embernek a körmét.” — Town & Country
„Hihetetlenül letehetetlen.” — Cynthia D’Aprix Sweeney, New York Times bestsellerszerző
„Ellenállhatatlan: egy komplikált család egy varázslatos helyen.” —New York Times
Idézetek a könyvből
„A tudás lehet hatalom, de méreg is. Nem vágyom még több titok súlyára.”
„Nem bánhatom, amit nem tettem meg.”
„Szeretem, magamat meg utálom, szeretem magamat, őt meg utálom.”
„Kérlek, igyekezz, hogy ne legyél olyan fárasztó. Tartsd csukva a szád, és legyél titokzatos. Kövesd Botticellit.”
„Nagyapámnak nem volt sok pénze, ezért a belső falakat és födémeket préselt papírelemekből építette, amely olcsó volt, és praktikus, és elnevezte a tábort: Papírpalotának.”
„Ami a felszín alatt van, eltűnik előlünk.”
„Az ösvény emelkedik és ereszkedik a tóparti dombokon. Amory nagyapa „Értelmiségi ösvénynek” hívja, mert szerinte ide-oda kanyarog, és nem vezet sehova.”
„Így issza a kávét, észre se veszi. Kéz nélkül cigizik. Ha lehetséges lenne alvás közben dohányozni, ő megtenné. Amikor összekerültünk, nyaggattam, könyörögtem, hogy szokjon le. Mintha egy csirkét kértem volna, hogy repüljön.”
„Anna nem olyan, mint én. Szereti a veszekedést. Fütyül rá, mit gondolnak róla mások. Nincs szüksége rá, hogy szeressék.”
„Az agyam tele van méhekkel – a nap édes, fájó csípésével.”
„A régi naplóm ott fekszik kinyitva az íróasztalomon. Óvatosan közeledem felé, mintha félnék, hogy felugrik és megharap. Felveszem, félek tőle, hogy mit talált benne, szívem erősen ver, és belelapozok a múltba.”
„Törésvonalra építettem az egész életem.”
„Ez a hely – minden nyögése, minden morranása a csontjaimba ette magát. Ez a ház, amely papírból épült – apró kartonpapír-darabokból, amelyeket összepréseltek valamivé, ami elég erős, hogy kiállja az idő próbáját, a nehéz magányos teleket, ami mindig azzal fenyeget, hogy összedől, de mindig áll, évről évre, amikor visszatérünk. Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri. Én is beleettem magam a csontjaiba.”
Könyvadatok:
Eredeti cím: The Paper Palace
Fordító: Katona Ágnes
Kötés: Keménytábla, védőborító, 379 oldal
Sorozat: Kult Könyvek
Megjelenés: október 20.
