Leírás
Emlékek Gerald Ford elnökségéről - John Updike
„Csúcsminőségű Updike-regény szenvedélyről és politikáról.” - New York Times Book Review
Alfred Clayton történelemprofesszort felkérik, írja meg a benyomásait az 1974-77 közötti időszakról, amikor Gerald R. Ford volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Ő azonban nem az akkori politikai eseményeket idézi fel, hanem saját múltjának szexuális szempontból igencsak viharos történéseit. Nemi életének részletezése mellett szemelvényeket közöl akkori munkájából is, amelynek témája James Buchanan volt, aki 1857-61 között töltötte be az USA elnöki tisztségét. Updike regényének e két szála ellenpontozza és tükrözi egymást – az egyik elbeszélésben a függetlenségi háború előtti Washington miliője és erotikus etikettje elevenedik meg, a másikban pedig a huszadik század végének New Hampshire-e. Alfred stílusa Nabokovra emlékeztet, megszállottságai azonban a hamisítatlan updike-i jellegzetességeket képviselik.
„Csúcsminőségű Updike... komikus és melankolikus gondolatfutamok politikáról és szenvedélyről.” - New York Times Book Review
„Updike kiváló érzékkel elevenít fel olyan időszakokat, amelyek izgalomban tartják olvasóit. Megragadja, miben is álltak a lényegi különbségek akkori és mostani életünk között.” - Chicago Tribune
„Lenyűgöző... Alfred élete könnyed, mulatságos; ellenben Buchanané sötét, komoly. Updike mesteri érzékkel váltogatja a két szálat, a két hangütést - szórakoztat, miközben ismereteket közvetít, s teszi mindezt utánozhatatlanul szépséges prózában.” - Wall Street Journal
A 21. Század Kiadó ajánlója
2022-ben először jelenik meg John Updike eredetileg 1992-es Emlékek Gerald Ford elnökségéről című regénye Pék Zoltán műfordító értő tolmácsolásában. A kötet látszólag Amerika történelmének három fontos korszakát mutatja be: James Buchanan és Gerald Ford elnöksége alatt, illetve a regény saját idejében. De a politikai korszakok bemutatása valójában csak ürügy Updike részéről, hogy arról beszéljen, amiről mindig is szokott. Szerelemről, esendőségről, illetve önmagunk és mások manipulálásáról saját vágyaink által. A főszereplő történész, Alf pedig bármelyikünk lehetne. Hiszen a szerelembe esés, és az azért való elesés örök jellemzője a létezésnek.
Egy történész, aki nemcsak kutatása tárgyától, vagyis annak személyétől tud nehezen elszakadni, James Buchanantől (az egyetlen elnök az Egyesült Államok történetében, aki soha nem házasodott meg, ezért unokahúga volt a First Lady), de saját feleségétől, régi családi életétől is. Egy történész, akinek egész élete azzal telt, hogy a valóságot kutatta, kivéve a saját életében, ahol mindig álmokat épített, és egy elképzelt életet próbált létrehozni általa kitalált figurákkal. Jó esetben ezek a figurák a szerelmei voltak, de hogy nem pont úgy viselkedtek, mint amilyennek megálmodta őket, az biztos. Egy történész, aki felkérést kap esszéírásra Gerald Ford elnökségének korszakáról, mely nemcsak arra jó, hogy saját promiszkuitását is összevesse egy szexualitástól túlfűtött korral, de újabb lehetőséget ad neki az álmokba, más korszakokba való menekülésre. Egy történész, aki talán túl sok mindent tud a női nemről, pontosabban annak testéről, hiszen a nők gondolatai gyakran nem igazán érdeklik, mégis sokszor figyelmesebb velük bármelyik férjnél. Talán ezért is mennek neki lépre a nők. Egy történész, aki ugyan saját életével nem fog történelmet írni, de lehet, hogy egyszer esélye lesz arra, hogy érzékenységét, figyelmességét saját vágyai elé helyezze. Lehet, hogy egyszer lesz esélye arra, hogy kilépjen fallikus origójából, mely sokszor még többgyerekes felnőtt férfiként is egy tinédzser lelki szintjére regresszálja. Egy történész, aki akár mi is lehetnénk, mert annyira szerethető, annyira esendő, hogy legszívesebben mellé esnénk, hogy aztán együtt kelhessünk fel vele a padlóról.
Az Emlékek Gerald Ford elnökségéről egy összetett érzelmekkel megírt, kellemesen csevegő stílusú, modern Updike-kötet, mely ugyanakkor nem fél klasszikusabb irodalmi korszakokat sem megidézni. Ann Coleman és James Buchanan párbeszédeivel időnként határozottan az az érzésünk, hogy Austen hőseit vetíti elénk.
