A Fleishman bajban van ez egyik legjobb regény, amit az elmúlt években olvastam, nincs kétségem efelől. Taffy Brodesser-Akner írta, aki ismert, sokszorosan díjazott fiatal újságírónő az Egyesült Államokban, viszont ez az első regénye, úgyhogy ne keresgélj az emlékezetedben – mi nem ismerhettük.
Nem ismerhettük – eddig. A Fleishman berobbant az irodalmi életbe – és itt a kifejezés nem csak ócska közhely, úgy igaz, ahogy van. Díjeső hullott rá egyfelől, elaléltan fogadta a finnyás angolszászi művészvilág másfelől, ugyanakkor komoly bestseller lett, hónapokig fent volt a New York Times listáján és minden fontos listán.
Szóval Brodesser-Akner hetek alatt híres lett és gazdag és népszerű és körülrajongott.
A Guardian – pedig nem kenyerük a hízelgés, és akkor finom voltam még – az új Philip Rothnak nevezte, és az összehasonlítás megállja a helyét. Ahogy Brodesser-Akner is – az összehasonlításban.
Elképesztő lendület a szövegben, sodor, mint a zúgó folyó, azon kapod magad, hogy hajnali három óra van, pedig most kezdted csak az olvasást. Napi húsz oldalt engedélyeztem magamnak, hogy tovább tartson, de nagyjából a harmadánál elengedtem a gyeplőt, és faltam.
Egy fiatal New York-i orvost elhagy a felesége, de hogyan hagyja el! A válás után, szó nélkül, odahagyva mindent, a gyerekeket is. Miféle ember tesz ilyet?
Na, csak várj, mielőtt megképződne előtted a világirodalom néhány gonosztevője – Jago az Othelóból, John Silver A kincses szigetből vagy a Cápából a cápa – és azt gondolnád, Rachel, a feleség mindet lepipálja –, várj egy kicsit.
Javaslom, olvasd végig a könyvet. Vár a végén egy-két meglepi, nemcsak a történetben, de a regény felépítésében is. Úgy olvadnak össze a szálak, úgy jutunk el a nem várt (vagy várt? döntsd el) csúcspontig, mint A salemi boszorkányokban vagy a Sehonnaiban, Tommy Orange regényében, szóval meghökkentő, megdöbbentő az egész, és főleg az, hogy ennyira fiatalon hogy lehet ilyen jól írni.
Elizabeth Gilbert szerint „Philip Roth vagy John Updike pontosan így írtak a legjobb korszakukban – leszámítva, hogy Brodesser-Akner tisztában van azzal, hogy mi játszódik le egy nőben.”
És egy férfiban, teszem én hozzá.
Bárdos András
További részletek a könyvről a linkre vagy a lenti képre kattintva érhető el.
