Tavasszal a természet sok illattal, üde árnyalattal, hangulattal varázsolja el az embert: lélekben újjáéledünk ilyenkor. Így hatnak a mi legújabb könyveink is: szebbnél szebb megjelenésű, egyedi tartalmú, izgalmas stílusú kötetekkel lepjük meg olvasóinkat, hogy egyfajta szellemi újjászületést, felfrissülést élhessenek meg. Általuk biztosan mindenki érezni fogja a tavaszi zsongást, pezsgést. De miként lehetséges, hogy még a könyveink megjelenése, illata, színei is pont olyan csábítók és káprázatosak, mint a tavaszi virágoknak? Semmi meglepő nincs ebben, ez már csak a tőlünk jól megszokott kötelező extra.
Emma Straub: Nem vagyunk már gyerekek
Könnyed, szarkasztikus regény a generációs válságokról és a szeretet erejéről
Elliot, Nicky a két fiú, és Porter, a középső gyermek, egy lány. A három gyermek nem különbözhetne jobban egymástól, szinte elképzelni is nehéz róluk, hogy valaha egy fedél alatt éltek, a Nagy Házban, és ott koptatták visítva-rohanva a lépcsőket. Pedig annak idején a három testvér és szüleik, Astrid és Russel szinte idilli életet éltek, harmonikus egészt alkottak, egy nagyjából jól működő családi konstrukciót. Egészen addig, amíg az apa meg nem halt. Astrid, az anyuka ugyan megpróbált látszat-tettekkel, családi terápiával segíteni a gyermekeknek és önmagának is túljutni a gyászon, valódi erőfeszítéseket azonban nem tett, és magába zárt mindent. A család lelki rendszere megdermedt, és elkezdődött szövődni az önáltatások szövevényes hálója: aljasan, de megállíthatatlanul.
Képes lesz valaha az őszinteségre az összes Strick-generáció? Vagy ahhoz egy olyan horderejű esemény kell, mint az a szörnyű baleset a kisváros körforgalmának közepén, amit Astrid a saját szemével látott? A vele egykorú Barbara hirtelen halála, akit elüt egy iskolabusz, fontos döntésre veszi rá az idős nőt: mostantól csakis őszintén éli az életét. De vajon készen áll erre a családja? A saját kamaszkorában és gyászában rekedt három felnőtt gyerek, akik különféleképpen élnek diszfunkcionális életet, és régóta dédelgetett traumáik, saját hazugságaik még az unokák életére is kihatnak?
Emma Straub regényében nincsenek nagy akciójelenetek, hatalmas drámai fordulatok, mégis letehetetlenül izgalmas kötet, mert annyi minden történik benne. Nem kisebb dolog, mint az élet történik meg benne. A könyvet olvasva az ember óhatatlanul azon kapja magát, hogy saját létezését veszi górcső alá: vajon igazi felnőttként élek, vagy csak felnőttnek tűnő lényként működöm? A hihetetlenül jó megfigyelőkészséggel bíró szerző pontos lenyomatát adja az emberi kapcsolatoknak, hol gyengéden, hol szarkasztikusan mutatja be esetlenségeinket a felnőtt élet buktatói között, őszinte stílusa „ragyogó, meleg, néhol kíméletlen”, de mindig jót tesz a kedélyállapotunknak. A regény szókimondóan mutatja be három generáció felnövekedési kísérletét, gondjait: megismerhetjük a kamasz unoka, Cecelia, életkezdeti válságát, a három felnőtt testvér életközepi válságát, és a nagymama, Astrid életvégi válságát. A helyenként sírva-nevetős, helyenként lélekemelő vagy épp felrázó szöveg pedig végig ugyanazt a kérdést boncolgatja: mikor mondhatja el magáról az ember, hogy már nem gyerek? És egy emberöltő vajon elég-e ahhoz, hogy felnőjünk a saját életünkhöz?
Jesmyn Ward: A csontok megmaradnak
Könyörtelen, mégis gyengéd regény családról és szűkölködésről.
Bois Sauvage kisváros Mississippi államban, a Mexikói-öböl partvidékén. Hurrikán készül, Esch édesapja egyre jobban aggódik. A férfi kemény piás, a lány és három fiútestvére nyomorognak. Eschben nemigen marad meg az étel – teherbe esett tizennégy évesen. Fivére, Skeetah el-elcsen az asztalról egy-két falatot, hogy harci pitbullja kicsinyeinek adja, az alomból mégis több kiskutya elpusztul. A testvérek a maguk módján próbálják oltalmazni egymást a rideg, durva környezetben. Két ellentétes pólus feszül egymásnak Jesmyn Ward könyvében: költészet és nyomor, az emberi gyengédség és a vidéki élet brutalitása. A csontok megmaradnak igazi irodalom - a faulkneri Dél látomásos, mégis könyörtelenül valóságos prózája. Az élet kegyetlenségét mérhetetlen őszinteséggel és gyöngédséggel bemutató mondatok, olyan lágyan és finoman lebegnek felénk, mint a forró Mississippi fáin lakó fakó szakállbroméliák. Jesmyn Ward (1977-) azon kevesek egyike, akik kétszer nyerték el a Nemzeti Könyvdíjat. Hallgasd a holtak énekét című regénye 2017-ben jelent meg a 21. Század Könyvkiadó KULT Könyvek sorozatában.
„...briliáns cselekmény, áradó íráskészség. Egyszerre mai és ősi, archetipikus.” – New York Times
„Tapintható a feszült várakozás, a vihar előtti atmoszféra.” – New Yorker
„...faulkneri és félelmet nem ismerő...” – Paris Review
Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
Meglepő, abszurd mesék inkább felnőtteknek
A megindító történetektől az abszurd írásokon át a már-már gonosz tréfákig vezet az út Rényi Ádám felnőtt mesekönyvében. A Roald Dahl, Örkény István és Efrájim Kishon világát megidéző néhány perces novellák a közelmúlt és a jelen Magyarországán játszódnak, hősei többségükben ismerős karakterek, mégis jókora meglepetéseket képesek okozni. A valóság ugyanis a feje tetejére áll ezekben a történetekben, és a rafinált fordulatoknak köszönhetően a szerző egy pillanatra sem hagyja ellankadni olvasója figyelmét. Meséljen akár szakító influencerpárról, egy önérzetes hentesről, gyanúsan magabiztos jósról vagy egy láthatatlanná váló tanárnőről, humor és elgondolkodtató tanulság kéz a kézben járnak ezekben a novellákban. Rényi Ádám apró, pontos megfigyelései az emberi viszonyokról, az életünkben való ügyetlen, téblábolásról, egyszerre tragikomikusak és bizsergetik meg az ember szívét. Ne higgy a látszatnak, üzenik halkan, és főképp ne higgy a boldogtalanság látszatának. Mert ha változtatni nem is mindig tudunk sorsunkon, megpróbálni azért lehet, sőt erősen ajánlott.
„Rényi Ádám jó emberismerő, nyitott szemmel járhat a világban, kiváló megfigyelő lehet. Tökéletesen megidézi a nagy elődöket, Örkény István, Roald Dahl meghökkentő világát. Az egyszerű, hétköznapi kis mesék olyan fricskát adnak, váratlan fordulattal záródnak, ami megdöbbentő és izgalmas végkifejlettel ajándékozza meg az olvasót.” – Gabó olvas
„Meghökkentő mesék. Kisfilmek a nagyvilágból. Egypercesek. Mindez Rényi Ádám módra. Abszurd villanások egy csupaszív világból.” – Grecsó Krisztián
„Szarkazmusa sohasem bánt, soha nem fáj, nincs utóíze, mert abból a felismerésből táplálkozik, hogy mindannyian emberek vagyunk.” – Vass Virág
Bridget Collins: A könyvkötő
Csodálatos, gótikus mese a szerelem erejéről a történelmi regények kedvelőinek
Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot. Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is. A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak. Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll. A könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat. A KULT Könyvek sorozat legújabb, lenyűgöző külsejű és varázslatos tartalmú darabja.
„Bődületesen jó író.” – Guardian
„Intenzív, letehetetlen...pezsdítő, végtelenül eredeti meseszövésű, érvényes világot teremtő mű.” – Sunday Times
„Olyan szép szerelmi történet, hogy mást sem akar az ember csak belemerülni.” – Stylist
Ernest Hemingway: Fiesta – A nap is felkel
Hemingway-sorozatunk 4. darabja, ami egyben a szerző legrejtélyesebb műve
Hemingway szűkszavú és erőteljes stílusának egyik legkiemelkedőbb példája. Örökbecsű, borotvaéles kép az első világháború utáni generáció szorongásairól, illúzióvesztéséről. Jake Barnes és Lady Brett Ashley az Elveszett Generáció tagjai, Hemingway talán leginkább feledhetetlen regényalakjai, akik bejárják az 1920-as évek Párizsának vad éjszakai életét, hogy aztán külföldiekből álló, vegyes társaságukkal leruccanjanak Spanyolországba, a bikaviadalok helyszínére. Brett és Jake viszonyát féltékenység és újabb, futó szenvedélyek teszik próbára. Brett harsány, Jake pedig boldogtalan - az őket körülvevő kor morális romlástól, beteljesületlen szerelmektől, illúziótlanságtól terhes. Jake rádöbben, talán soha nem lehet övé a nő, akit igazán szeret. Hemingway regényét, amely eredetileg 1926-ban jelent meg, Déry Tibor fordításában adjuk közre.
„Mire a végére értem a könyvnek, összeállt, hogy mitől remek regény ez, kicsit olyan volt, mint amikor nem első látásra leszel szerelmes, hanem telik múlik az idő a másikkal és egyszer csak fejbe vág az érzés, hogy AZTA! Arról nem beszélve, és ez már csak technikai részlet, hogy Hemingway ezt 1926-ban írta, a szöveg mégis úgy 80%-ban abszolút mai, abszolút értelmezhető, és nem válik ódivatúvá vagy döcögőssé.” – Kormos Lili (Jelen)
„A Fiesta legjava a hangulata: nagyon kevés szerző képes ilyen otthonossá tenni szöveget, olyan miliőt teremteni, amelyben inkább érezzük magunkat a történetet a szomszéd kávéház teraszáról feketézve követő nézőnek, semmint olvasónak. A fiesta a pamplonai bikafuttatás, amelyre regénybeli barátaink, gyökértelen angolok és amerikaiak érkeznek a csodálatos Párizsból Baszkföldre. Sztorijuk az első világháború utáni mesevesztett nemzedék mulatságba, erkölcstelenségbe, érzelmi nyomorba fojtott reményvesztettsége és kilátástalansága.” – Pető Péter (24.hu)
Jane Corry: Hiba volt
Lebilincselő pszichothriller, ami a meglepetés erejével csap le Rád is
Poppy Page szerint csak kétféle nő létezik: az egyik hű marad a férjéhez, a másik nem. Egészen eddig a pillanatig Poppynak nem volt kétsége afelől, hogy melyik típusba tartozik.
De feltűnik Matthew Gordon, aki jóképű és elbűvölő, és már vagy húsz éve nem látták egymást Poppyval – ezzel persze megváltozik a helyzet.
A nő csak egyszer hibázik – de a botlás következményei jóval veszélyesebbek, mint gondolná. Valaki az életével fog fizetni érte.
„Briliáns. Telis-tele csavarokkal és fordulatokkal. Még levegőt is elfelejtettem venni közben.” – Angela Marsons
„Ez a könyv egy piton. Finoman ránt magához, aztán csak tekeredik, tekeredik, és a feszültség egyre nő, és a sztori egyszerűen nem ereszt.” – Jane Shemilt
„Függőséget okoz. Végtelenül rafinált sztori, szélvészgyors tempó, valódi érzelmi mélységek. Imádom!” – Theresa Driscoll
„Velőtrázó, valóságos, eszes és érdekfeszítő. Corry szokása szerint a társadalom peremére irányítja figyelmét, és a sötét témákra összpontosít.” – Gillian McAllister
„Jane Corry pszichothrillerei túllépték az egymillió eladott példányt. Ez eddig a legkeményebb könyve.” – Sunday Express
„A Hiba volt letehetetlen mestermű: a cselekmény hihetetlenül öteletes, a karakterek elevenek. Hiába olvastad ki, még utána is sokáig kísért.” – Kathryn Croft
„Jane Corry minden könyvét imádom, de ez a legjobbja. Muszáj egyvégtében kiolvasni. A csavarok döbbenetesek, soha nem lehet tudni, mi jön.” – Claire Douglas
„Louise Doughty és Clare Mackintosh rajongóinak. Az élvezet és a szívfacsarás felső foka. Emlékezetes történet.” – Nuala Ellwood
James Nestor: Lélegzet
A világ összes légzéstechnikája és minden tudás a lélegzetről egy könyvben
Mindegy, mit eszel, nem érdekes, mennyit edzel, milyen karcsú vagy, milyen fiatal vagy, milyen bölcs vagy – ez mind nem számít, ha nem lélegzel megfelelően.
Semmi nem fontosabb az egészséghez, mint a légzés: beszívni a levegőt, kifújni – ezt minden nap megtesszük huszonötezerszer. Fajunk mégis elvesztette a helyes légzés képességét, és ennek súlyosak a következményei. James Nestor újságíró beutazta a világot, hogy rájöjjön, mi romlott el, és hogyan lehetne helyrehozni. A válasz nem tüdőgyógyászati laborokban található, ahogy erre számítanánk, hanem ősi temetkezési helyeket feltáró ásatásokon, titkos szovjet létesítményekben, New Jersey-i kórusok próbáin és São Paulo szmogos utcáin. Nestor felkutatja azokat, akik tisztában vannak az ősi légzéstechnikák, mint például a pránájáma, a szudarsan krija és a tummo mögött rejlő tudással, és együtt vizsgálódik azokkal a tüdőspecialistákkal, akik tudományos próbának teszik ki a légzésről alkotott fennálló elképzeléseinket. A modern tudományos kutatások azt mutatják, hogy már a légzéstechnikánk apró módosításai is ugrásszerű javulást eredményeznek a sportteljesítményben; megfiatalodnak tőle a belső szervek; mérséklődik a horkolás, az asztma és az autoimmun betegségek; még a gerincferdülés mértéke is csökken. A légzésnek elvileg nem lehetne ilyen hatása, de mégis van. A Lélegzet című könyv ugyanúgy támaszkodik több ezer év orvosi szövegeire, mint a pulmonológia, a pszichológia, a biokémia és a fiziológia területén szerzett legfrissebb kutatási eredményekre, így rekonstruálja a tudást, amely egyidőben közkeletű volt, mostanra viszont forradalmian újnak és ismeretlennek hat.
A légzés a legalapvetőbb biológiai működésünk. Ha ezt elolvasod, soha többé nem fogsz ugyanúgy lélegezni.
„Érdekfeszítő tudományos, kulturális, spirituális és evolúciótörténeti munka arról, hogy hogyan lélegzik az ember – és hogy már hosszú idők óta nem úgy csináljuk, ahogy kellene. A lélegzetvétel nagyszerű, titokzatos, gyógyító ajándék, akárcsak ez a könyv.” – Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek szerzője
„Megvilágosító erejű, eposzi utazás az emberiség visszafejlődésének területére, amely utazás megmagyarázza, miért van ennyi beteg és fáradt ember. Muszáj elolvasni: feltárja, amit az egészségügyi ellátórendszer nem érzékel.” – Dr. Steven Y. Park, Albert Einstein College of Medicine, a Sleep, Interrupted című könyv szerzője
„Ritkán mondok ilyet, de most valóban ez a helyzet: ez a könyv megváltoztatta az életemet. Néhány egyszerű húzással megjavítottam a lélegzetvételemet, és ezzel én is megjavultam! Páratlan könyv!” – Caroline Paul, a Gutsy Girl című bestseller szerzője
„Aki szokott levegőt venni, annak kell ez a könyv. Az ember hajlamos alulértékelni mindent, még az olyan alapvető dolgokat is, mint a lélegzetvétel.” – Wallace J. Nichols, PhD., a Blue Mind szerzője
„Bár mindannyian lélegzünk, van helyes módszer, és van tudományos háttér, amivel nem árt tisztában lenni. Megvilágosító erejű munka, teli izgalmas információkkal és meggyőző érvekkel. Szájakat becsukni, orrlyukakat kinyitni!” – Library Journal
