A 21.szazadkiado.hu cookie-kat használ statisztikai és a felhasználói élmény javítása érdekében. A 21.szazadkiado.hu oldal használatával elfogadod a cookie-kat és Adatkezelési tájékoztatónkat

Legjobb ellenségekből lesznek a legjobb szerelmesek?

Christina Lauren: Nem mézes hetek

Két esküdt ellenség, akik kénytelenek eljátszani, hogy imádják egymást

 

 

Leírás

Hányszor álmodoztunk már arról belefáradva a szürke, üres hétköznapokba, hogy egyszer csak egy színektől, illatoktól túláradó trópusi szigetre menekülünk? A Nem mézes hetek főszereplője Olive maga is meglepődik, hogy ez a vágya milyen könnyen teljesül. Egyedülálló, épp most rúgták ki a munkahelyéről, és amúgy is úgy érzi, hogy kifejezetten szerencsétlen az életben, semmi nem jön össze neki: előnytelen testalkata, hétköznapi bénázásai, ügyetlen fellépése miatt is. Nem csoda, ha az a benyomása, mintha mindig elkerülné a boldogság. Ezért aztán nem gondolkodik sokat, amikor nővére egy véletlen baleset után felajánlja neki a saját tíznapos nászútját, mely egy all-inclusive utazás Mauira, Hawaii egyik káprázatos szigetére. Talán most kezdődik el Olive sikerszériája? A szigeten még egy álláslehetősége is kínálkozik, a hely pedig mondani sem kell, fantasztikus. Az álomszerű, trópusi nyaralás egyetlen apró hibája, hogy Olive a luxusútra csak úgy juthatott el, ha ő játssza el frissen házasodott ikernővérét, Ethan pedig testvére újdonsült férjét. És ha csak semleges viszonyban lennének a férfival! De sajnos Ethannel évek óta ki nem állhatják egymást. Christina Lauren története zseniális feszültségkeltéssel indul hát: mit képes ebből a helyzetből kihozni ez a furcsa páros, akik oly régóta ellenségei egymásnak? A szerzőpáros megbízhatóan szállítja egy vicces, romantikus történet kötelező és eddig nem ismert elemeit is, mígnem aztán újabb és újabb csavarokkal érkezünk el a végkifejletig. Az üde hangulatú, könnyed történet ugyan elgondolkodtató elemekben is bővelkedik, olvasása mégis igazi kikapcsolódás. A regény által azonnal kiszakadhatunk megszokott valóságunkból, és lélekemelő pillanatokat szerez minden olvasónak, akár egyedülálló, akár nem. Hiszen a történet visszaadja a hitet a barátság, a család és a szerelem erejében. Világossá válik az is, hogy ezek a klasszikus értékek nem is annyira egzotikus különlegességek, mint hinnénk, és még csak Hawaiira sem kell elutaznunk ahhoz, hogy rájuk leljünk.


Fülszöveg

 

Ezt a romantikus történetet mindenkinek olvasnia kell, aki valaha is úgy érezte, nincs szerencséje a szerelemben. Olive és Ami ikrek. Ami mindent bezsákol, Olive-nak viszont folyton pechje van, és ezt már meg is szokta. Kettejük közt vitathatatlanul Ami a bajnok... még a lakodalma is szinte ingyen van a különböző akcióknak és nyereményeknek köszönhetően. Olive-ot csak egy dolog zavarja a pechszériájánál is jobban: Ami esküvőjén az egész napot a vőféllyel kell együtt töltenie, aki nem más, mint Olive ősellensége, Ethan Thomas. Olive megacélozza magát a pokoli nap előtt, elhatározza, bátor képet vág hozzá, és az egészet átvészeli. De a komplett násznép ételmérgezést kap, Olive és Ethan kivételével, így aztán átmenetileg muszáj nekik fegyverszünetet kötniük, hogy Hawaiira utazhassanak. Végül is tíz felhőtlen nap megéri, hogy az ember belebújjon a friss házasok bőrébe, nem igaz? De furcsa módon Olive mintha nem is bánná, hogy bele kell helyezkednie a szerepbe. Mintha minél inkább tettetné, hogy ő a legszerencsésebb nő a világon, annál inkább úgy érezné, hogy tényleg ez az igazság.


A szerzőkről

A könyvet valójában nem egy ember írta, hanem egy szerzőpáros, akiknek keresztnevéből áll össze a Christina Lauren név. A két alkotó, Christina Hobbs és Lauren Billings nemcsak szerzőtársak, de egymás legjobb barátai is, akik régóta rajonganak a romantikus regényekért. Könyveik olyan népszerűek, hogy New York Times, USA TODAY és #1 Internationally bestsellerekké váltak.


Mások a könyvről

 

„Milyen vidám, rokonszenves és megejtő könyv! Többször úgy nevettem, hogy a könnyem is kicsordult, miközben végig éreztem Olive kiterjedt, szerető, bonyolult és mókás családjának ölelését, majd a szívem is szárnyalt a befejezésnél. Ezt a könyvet el kell olvasnia mindenkinek, aki azt szeretné, hogy az arca is megfájduljon a nevetéstől.” ― Jasmine Guillory, a New York Times bestsellerszerzője, a The Proposal írója

„Szellemes és kifejezetten kacagtató, benne épp a megfelelő mennyiségű érzelemmel. A Nem mézes hetek tökéletes kikapcsolódást nyújtó romantikus komédia. Mindenki készüljön fel, hogy az elsőtől a hátsó borítóig haladtában rengeteget fog nevetni és mosolyogni.” ― Helen Hoang, a Menyasszony rendelésre írója

„Ebből az egyszerre érzelmes és vicces, „ellenségből-szerető”-regényből megtanulhatjuk, hogy az életben a legjobb dolgokra mind igaz, hogy all-inclusive, ingyenes és másra át nem ruházható.” ― Kirkus 

„Lauren zseniálisan ötvözi a romantikus regényekben megszokott elemeket – ellenségekből szeretők, álházasság, kiáltóan ellentétes jellemek –, és gyúr belőlük olyan vidám olvasmányt, hogy az olvasók minden szaván csüggeni fognak.” ― Publishers Weekly

„Lauren e legújabb, enyhén pikáns, vidám művével is olyat alkotott, ami egészen biztos örömöt okoz majd az olvasóknak. Ez a forró nyári románc tökéletes olvasmány a medence vagy a tenger partjára, kár volna kihagyni!” ― Library Journal 

„Lauren legújabb kötete szexi és mulatságos romantikus regény, amely bepillantást enged egy soktagú, összetartó mexikói-amerikai család mindennapjaiba, és az ikernővéreket figyelve az is kiderül, a vér nem válik-e vízzé. Az olvasók felkészülhetnek a harsány hahotázásra… Jasmine Guillory és Sally Thorne rajongói számára kötelező.” ― Booklist

„Könnyed, kacagtatóan vidám történetet mesél el a Nem mézes hetek, amelyet a túlságos kotnyeleskedés övez (a számos Torres nagynéni és unokatestvér folyamatosan beleártja magát Ami és Olive életébe). Elragadó és élvezetes olvasmány kerekedik abból, ahogyan Olive Ethan iránti kezdeti ellenszenvét lassanként megenyhítik a sorozatos felismerések, hogy a férfinak számos jó tulajdonsága is van.” ― Shelf Awareness


Idézetek a könyvből

 

„– Nem vagyok menyasszörny! – tiltakozik. – Csak perfekcionista.”

„Ha győzöl valamiben, egyszerre győztesként tekintesz magadra, és aztán valahogy onnantól… folyton nyersz.”

„Míg Ami maga a két lábon járó négylevelű lóhere, addig én mindig is szerencsétlen voltam.” 

„Igen, Ami meg én egypetéjű ikrek vagyunk. Százhatvannégy centi magasak vagyunk, sötét hajunk a pára leghalványabb jelenlétét is rosszul viseli, sötétbarna a szemünk, pisze orrunkon azonos mintázatú szeplők ékeskednek – ám itt véget is ér a hasonlóságok sora.”

„A szeretet nagyon kimerítő tud lenni.”

„Közelebb érve aztán az is kiderült számomra, hogy több szempillája van, mint amennyire egyetlen személy jogot formálhat.”

„Most őszintén, milyen családtagok képesek üzeneteket küldeni az embernek, miközben egyértelműen a telefonjáról olvassa fel a mondanivalóját? Hát az enyémek, nyilvánvaló.”

„Frangipáni illata száll a levegőben, és a hullámok moraja majdnem elnyomja az üresben járó bőröndszállító kocsi hangját. Egészen biztosra veszem, hogy Ethan és én elértük életünk első, lelkes konszenzusát: Egek! Ez a hely elképesztő.”

„Ethanre sandítok, aki szeretetteljes pillantással néz rám – ami nála annyit tesz, hogy javában tervezgeti a temetésem utáni svédasztalra kerülő fogásokat, miután meggyilkolt, és sikeresen eltitkolta, hogy ő volt.”

„Őszintén szólva annyira jó fizikumú, hogy az már igazságtalanság.”

„– Tehát úgy kell tennünk, mintha házasok lennénk? Például megérintjük egymást… mintha szeretnénk a másikat?
Olyan hangsúllyal köpi a szeretnénk szót, mint amilyennel mások például azt mondanák, megcsonkítani és feldarabolni.”

„Olive felsőjén ez a felirat állt: „Ütközzünk a Nagy Hadron órája alatt”, és úgy gondoltam, ezzel a nővel muszáj megismerkednem, ha érti a fizikai témájú poénokat. – Mr. Hamilton harsányan felnevet, és tenyerével az asztalt csapkodja. Ami engem illet, őszintén, az állam is leesik. Az Ethan által mondott történet valójában nem a megismerkedésünk története, hanem talán a harmadik vagy negyedik találkozásunké – éppenséggel ezen az estén határoztam el, hogy innentől egy fikarcnyi energiát sem fektetek abba, hogy barátságos legyek vele, mert akárhányszor közeledem, rövid úton eloldalog, és átmegy egy másik helyiségbe.”

„– Lehet, hogy rémes feleség lesz belőlem egyszer, de most már legalább tudjuk, hogy hamisnak elmegyek.
– Végtére is mindenkinek kell kitűznie célokat.”

„Bármennyire utálom is őt… szerintem elkezdtem megkedvelni kettőnket.”

„Mintha mindkettőnk tudatáig most jutott volna csak el, hogy hamarosan milyen könyörtelenül véget ér a tündérmesénk.”

„Ha két héttel ezelőtt valaki mutatott volna egy fotót erről a jelenetről, könnyen lehet, hogy szörnyethalok a sokktól.”

„Hagynom kellene, hogy a múlt valóban múlttá váljon?”

„Elkezdtünk felnőni. Hagyjuk, hogy bizonyos emberek megbűnhődjenek a döntéseik miatt, másoknak viszont hagyjuk, hogy jóvátegyék a hibáikat…”


Könyvadatok:
Eredeti cím: The Unhoneymooners
Fordította: Lévai Márta
Megjelenés: február 10.
Kivitelezés: puhakötés, 352 oldal

Az oldal tetejére