Leírás
Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? - Michaeleen Doucleff
A gyereknevelés elfeledett ősi módszerei
NEW YORK TIMES BESTSELLER
PUBLISHERS WEEKLY BESTSELLER
USA TODAY BESTSELLER
Azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Mit tanulhatunk ezektől a hagyományőrző kultúráktól?
Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzákhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek.
A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük vagy feladatokat adniuk nekik. A gyerekek attól kezdve, hogy megtanulnak járni, segítenek mindenben. Az inuit gyerekek hatékonyan elsajátítják szüleiktől az érzelmi intelligenciát. Amikor a gyerek kiabál, csapkod vagy rendetlenkedik, az inuit szülő szelíden, higgadtan reagál, ezáltal a gyerek megtanul lecsillapodni, és ellesi, hogy előbb gondolkodjon, és csak utána cselekedjen. A hadza szülők önálló, magabiztos gyerekeket nevelnek. Egyszerűen védik meg gyerekeiket a stressztől és a szorongástól, amely az amerikai gyerekek körében oly gyakori.
Doucleff a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, és a lánya fegyelmezett maradt, anélkül hogy Doucleff kiabált volna vele. Doucleff pszichológusokkal, neurológusokkal, antropológusokkal és szociológusokkal interjúzott, és levezette, hogy az itt tárgyalt módszerek hogyan hatnak a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére. Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni.
„Elementáris hatással volt rám. Pedig nincs benne semmi újdonság, nem tudományos munka, hanem szórakoztató, ismeretterjesztő irodalom. (…) Nem találja fel a spanyolviaszt azzal kapcsolatban, hogyan is lenne jó gyereket nevelni, és azt sem ígéri, hogy elolvasva az ember soha többé nem fog kiabálni a gyerekeivel azért, hogy figyeljenek rá. Michaeleen Doucleff Hunt, Gather, Parent című könyvében csupán annyit tesz, hogy kicsit más nézőpontból, a természeti népek gyereknevelési módszereiből vett gyakorlati példákat felvonultatva, azokat a modern pszichológia kutatási eredményeivel alátámasztva megmutatja, hogyan is próbáljon meg az ember elég jó szülő lenni. Nem jó, csak elég jó. Segít, hogy megengedőbbek legyünk magunkkal és türelmesebbek a gyerekeinkkel.” – Szekeres Dóra, Litera
„A szerző egyrészt hétköznapi helyzetekben figyeli meg a kötetben szereplő szülőket (mindenhol családoknál laknak), másrészt több száz interjút készít a közösség tagjaival a gyereknevelési szokásaikról. Közben folyamatosan konzultál mindenféle szakemberrel, antropológusokkal, pszichológusokkal, evolúcióbiológusokkal. Egyáltalán nem tesz úgy, mintha vadiúj dolgokra bukkant volna, hanem ügyesen épít a területen korábban felhalmozott tudásra. Külön szimpatikus, hogy a legnagyobb professzorokra ugyanúgy a keresztnevükön hivatkozik, mint a vadászó-gyűjtögető törzsek bármely tagjára.” – Milanovich Domi, WMN
„Nemcsak megszabadít a gyereknevelés divatos sallangjaitól, a gyerekek és szülők ideális viszonyáról szőtt elképzeléseinktől, de megtanít figyelni is, magunkra és a környezetünkre egyaránt. A végére pedig kikristályosodik a szülői feladat lényege is: ha kedves, figyelmes és együttműködő embert szeretnél nevelni, ne a gyerek körül forogjon a világ, azt kell neki megtanítani, hogyan lehet ő a világ része.” – Szeder Kata, Könyves Magazin
A 21. Század Kiadó ajánlója
A szerző nem a spanyolviaszt találja fel, hanem olyan módszereket nyújt át a modern szülőknek, melynek létezését a civilizációs forma már régen elfedte. A könyv három ősi kultúra nevelési módszereit gyűjti össze, melyeknek egy-egy fejezetet szentel. De persze a maja, inuit és hadza módszerek mellett a nyugati módszereket is végigveszi, a végén pedig ezek összegzéseképpen a gyakorlatban is jól hasznosítható, instanttanácsokat ad a gyerekneveléshez. Az ősi kultúrák metódusai természetesen mind mások, mégis nagyon hasonlóak. Ha látványos analógiával akarunk élni: míg a nyugati szülők kalapáccsal próbálják nevelni a gyerekeiket, addig a természetközelibb népek jóval finomabb eszközökkel, és nagyobb tárházból válogatva „csiszolják” gyermekük viselkedését. Egészen finom mozdulatokkal.
A kötetből kiderül, hogy a manapság használatos gyereknevelő kézikönyvek többségének alapja többszázéves, férfi orvosok által írt füzetkék, melyeket lelencházaknak írtak, ahol iparosított gyereknevelés folyt. Kiderül, hogy valóban szüksége van-e a gyerekünknek arra a töméntelen mennyiségű játékra, amivel ellátjuk. Kiderül, hogy valóban szükség van-e arra az irdatlan tanulmányi versenyre, amibe belehajszoljuk őket. Kiderül, hogy vajon lehet-e ártani a rengeteg dicsérettel, mely sokszor a kritika hiányával, és a gyerek preferenciáinak állandó kikérésével párosul. Kiderül, hogy mi az a végrehajtó funkció, és miben lehet segítségére egy gyereknek. Kiderül, miképp lehet elsajátítatni az érzelmi intelligenciát.
Fedezd fel, hogy mit tanulhatunk a gyermeknevelésről az ősi közösségektől!
