A 21.szazadkiado.hu cookie-kat használ statisztikai és a felhasználói élmény javítása érdekében. A 21.szazadkiado.hu oldal használatával elfogadod a cookie-kat és Adatkezelési tájékoztatónkat.
Termékek Menü

Újrafordítottuk a Nyúlcipőt!


Bárdos András, kiadónk társtulajdonosa Gy. Horváth Lászlóval beszélgetett John Updike Nyúlcipő című regényének újrafordításáról.

Újra lehetett vagy újra kellett fordítani a Nyúlcipőt?

Úgyszólván Réz Ádám és Göncz Árpád fordításain nőttem fel. Csodáltam, hogy szépírói képességükkel olyan otthonossá, bensőségessé tudnak tenni egy-egy amerikai vagy angol szöveget, például A lakókat (Malamud), a Sartorius úr házait (G. B. Shaw), vagy Az én Antóniámat (Willa Cather), a Fiam, Absolon!-t (Faulkner). Viszont Updike, aki nálunk is olyan népszerű lett a 20. században, rázós ügy. A négy nagy Nyúl-regényt többször is átdolgozta, szerintem nemcsak a külföld, hanem az amerikai olvasó számára is követhetetlenül, így aztán kinek ilyen Nyúlcipője van otthon, kinek olyan Nyúlketrece, és így tovább. A Nyúlcipőből már az első kiadáshoz (1960) ki kellett húznia bizonyos szexrészleteket, kifejezéseket, ezeket aztán 1963-ban helyreállította, és ha már ott tartott, javított, stilizált is a szövegén. Valószínű, hogy az ezt követő harminc év során is változtatgatott a különböző új kiadásokban, azután jött 1995, amikor a négy regény egy masszív kötetben jelent meg az Everyman’s Library sorozatban: ekkor megint átírta mind a négyet. Ezek együtt már olyan mérvű változtatások, amelyeket nem lehet, nem etikus egy szerkesztőnek belenyomkodnia halott műfordító-klasszikusok munkájába.


Mekkora a változás Réz Ádám szövegéhez képest?

Nagy. Teljes bekezdések, mondatok ugrottak, illetve újak kerültek be, jelzők, főnevek, tulajdonnevek változtak meg, módosult a város topográfiája, egy-egy jelenet bővült, finomodott. Érdekes mozzanat, hogy a Nyúlcipőben is meg a folytatásokban is hogyan csereberélt Updike reáliákat, utólag például tipikusabbnak érzett egy másik korabeli autómárkát vagy akár volánburkolatszínt, élelmiszert, ruhaneműt. Mindezzel együtt jellemző (lásd a lejjebb említett áramvonalasságot), hogy az én változatom mintegy ötvenezer karakterrel kevesebb az előző fordításnál. Ennek oka lehet egyrészt az angol eredeti változása, feszesebbé húzása, de főleg, gondolom, az, hogy a régebbi műfordítói felfogás megengedte (sőt a „magyarosság” érdekében kikényszerítette) a terjengősséget: ezt tükrözi az akkori közbölcsesség is, mely szerint az angolról magyarra fordított szöveg általában tízszázaléknyival megnő. Nálam ez sohasem így alakult, mindig elhanyagolható volt a különbség.


Tartott a visszhangtól?

Persze hogy tartottam, és tartok is. Azért Réz Ádámot felváltani nem ugyanaz, mint bármilyen tucatfordítót. Ráadásul nem is csak olvasó rajongói vannak: a hihetetlenül művelt, elbűvölő Rézre még sokan emlékeznek a tévés barkochbajátékairól is. De hogy őszinte (és kicsit szerénytelen) legyek, elsősorban ezektől a zsigeri reakcióktól féltem, mert úgy gondolom, a negyedik Nyúl-regény, a Nyúlszív, meg aztán a kóda, a Nyúlfark lefordításával magam is olyasmit tettem le az asztalra, ami talán garantálja, hogy a Nyúlcipővel sem vallok szégyent. És nem is annyira a kritikáktól tartottam (ha lesznek egyáltalán), hanem a netvilág fortyongásától, mint kiderült, egyelőre alaptalanul: az eddigi reakciók túlnyomórészt kedvesek, barátiak.


Amikor újraolvasta, más dolgokra figyelt a regényben, mint annak idején?

Kétfelé kellett osztanom a figyelmemet. Először is a rengeteg változásra kellett koncentrálnom, s hogy ezek milyen, allúziós és egyéb viszonyban vannak az egyes regényhelyekkel meg a műegésszel, másodszor pedig, hogy a most újra megjelenő tetralógia vagy pentalógia a lehető legegységesebb legyen majd fiktív nevek, visszautalások, többedszer felidézett epizódok szóhasználata tekintetében. Nemcsak fordítói, hanem mikrofilológusi feladat is – még magamat is ellenőriznem kell majd a már eleve általam fordított negyedik és ötödik részben.


Kopott vagy új színeket kapott a Nyúlcipő?

Alapjában ugyanaz a nagyszerű regény, csak talán áramvonalasabb, metszőbb, jobban „hasít” (ez itt a szmájli helye). Minden mondat más, és ez már eleve új olvasmányélmény lehet.


Mikor jön a második rész? A Nyúlketrecet is újrafordítja?

Igen, az is az én fordításom lesz. Már szerkesztik, úgy tudom, jövő februárban jelenik meg. Egyébként Göncz Árpád szövege is hosszabb az enyémnél, harmincötezer karakterrel.