Jim Crace - Az utolsó aratás

21. SZÁZAD KULT KÖNYVEK - a világirodalom könyvsikerei

Fordította: Pék Zoltán

Az aratás utáni nap az eldugott angol falu lakóinak a jól megérdemelt pihenés és lakomázás napja. Az égen azonban két füstfelhő jelenik meg, az örömteli várakozást pedig riadalom és gyanakvás váltja fel.

Az egyik füstfelhő a gazda felgyújtott pajtáját jelzi, a másik jövevények tüzét, akik az újonnan elfogadott földtörvény értelmében így remélnek jogot arra, hogy maradjanak...

A falusiak szerint a két tűz nem lehet véletlen, és erőszakos jövőt jelez. Eközben egy másik idegen is érkezik a gazda meghívására, aki a határt méri és térképezi fel, és akinek jelenléte még a földfoglalókénál is nagyobb fenyegetést jelent.

A felgyorsult és megállíthatatlan események hatására a falu élete napok alatt szétesik, az aratás örömét félelem keseríti meg, súlyos büntetés és halál.

A történet időtlen és felkavaró, a gyönyörűen megidézett világ pedig jóval azután is velünk marad, hogy elolvastuk könyvet.

A 2015-ös IMPAC Dublin Irodalmi díj nyertese

A 2014-es Tate Black-díj nyertese

A 2013-as Man Booker-díj jelöltje

A 2013-as Goldsmith-díj jelöltje

A 2014-es Walter Scott történelmi regénydíj jelöltje

Az utolsó aratás J. M. Coetzee legjobb regényét, A barbárokra várvá-t idézi… Crace a radikális zűrzavar egyik legnagyszerűbb írója, bizonytalan, kérlelhetetlen, korunk tökéletes krónikása.  - The New York Times

Crace legcsábítóbb és lebilincselőbb regénye. - New Statesman

Megható történet egy zárt világról és annak egyszerű lakóiról, ahogy a tragikus és elkerülhetetlen összeomlás felé tartanak.  -  Wall Street Journal

Rettenetes, lírai szépségű könyv, semmilyen más regényhez nem hasonlít. - Spectator

Az utolsó aratás olvasható mitikus vagy akár bibliai összefüggésben is, de az egyén és a közösség fizikai és érzelmi kisemmizése, amely a regény lelkét jelenti, ma is ugyanolyan érvényes politikailag, mint abban a korban.  - Guardian

"A szöveg jól olvasható, a könyv egyáltalán nem hosszú, mégis érzelmileg megfogja az olvasót, elgondolkoztatja és nem engedi. Szeretem, amikor egy kisközösség zárt életébe pillanthatunk bele. A kialakult szokások, hagyományok és összefonódások mindig érdekes és valós, emberi történeteket adnak. Ez a regény is egy költői szépségű, allegorikus mese." - Gabó olvas  recenziójából idézve