Termékek Menü
0

Az igazság Czeizel Endrét is szabaddá tette

Az igazság Czeizel Endrét is szabaddá tette

Nem tudott a professzor súlyos betegségéről M. Kiss Csaba, amikor megkereste könyvének ötletével. Ennek is köszönheti, hogy Czeizel Endre rábólintott, így az ismert televíziós újságíró megírhatta Két életem, egy halálom című könyvét, egy szókimondóan őszinte történetet tudományról, orvoslásról, szerelemről, házasságról, életről és halálról, amely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.

Hogyan jött a könyv megírásának ötlete?

M. Kiss Csaba: Mindig is izgattak a rendhagyó, különleges figurák, főleg azok, akik fölfelé lógnak ki a sorból.  Előző, Kásás Tamásról szóló könyvem sikere pedig egyértelművé tette, rajtam kívül rengeteg embert érdekel olyan igazi sztárok élete, sorsa, akik mögött valódi, komoly, megalapozott teljesítmény van. Örülnék, ha minél több fiatal olvasná a Két életem, egy halálom kötetemet is, és ellesnék Czeizel professzortól azokat a dolgokat, amelyekkel előrébb lehet vinni a világot: erős kritikai, kételkedő szemlélet, felkészültség, elhivatottság, kitartás, makacsság és kompromisszumkészség egyidejűleg, egyéni gondolkodásmód és persze az úgy nevezett „keljfeljancsi-képesség”.

Ismerte korábban Czeizel Endrét?

M. K. Cs.: Csak a tévéből. 28 évvel vagyok fiatalabb nála, így tinédzserként tátott szájjal lestem őt a tévében, amikor ő már elismert orvosként születésünk és génjeink titkairól mesélt. Megfogott, hogy mennyire természetesen, közérthetően beszélt olyan dolgokról, amelyek a biológia tankönyvekben csak értehetetlen módon voltak benne, ha egyáltalán benne voltak. Korábban soha nem találkoztunk, de folyamatosan követtem élete alakulását a sajtóból.

A közös munka alatt a professzor már küzdött a betegségével. Hogyan érintette ez a közös munkát?

M. K. Cs.: Nagyon furcsa volt ezzel szembesülnöm. Amikor megkerestem a könyv ötletével, akkor két dolgot nem tudtam róla. Egy: hogy halálos beteg, és kettő: hogy házasságon kívüli kapcsolatból is van gyermeke egy fiatal nőtől. Ezek az infók - így utólag már tudom -, bulvárlapokban részben fellelhetők voltak, de én azokat nem olvasom. Engem életének nem ez a része érdekelt elsősorban.  Azt hiszem, ennek a „nemtudásnak” is köszönhetem, hogy végül is igent mondott a felkérésre. Én egy olyan embert kerestem meg, akiről feltételeztem, hogy mozgalmas, változatos élete nem csak egy drámákkal, konfliktusokkal, izgalmakkal, örömökkel, sikerekkel teli átlagos emberi lét lenyomata, hanem annak a kornak is, amelyben élt és él. Tehát aki elolvassa a könyvet, reményeim szerint nem csak egy tudósról tud meg mindent, de valamivel többet fog tudni a kommunizmus évtizedeiről, és a rendszerváltás utáni évek magyar viszonyairól is.

Nehéz volt megnyitni őt vagy kimondottan el akarta mondani azt, amit leírt a könyvben?

M. K. Cs.: Endre soha nem rejtette véka alá, hogy extrovertált alkat, szeret szerepelni, de mindig tudta, hol a határ, mi tartozik a közre és mi nem. A könyv fülszövegét a kiadó illetékese így kezdi: „Aki a halállal néz farkasszemet, nem akar sem szépíteni, sem eltitkolni semmit.” Megerősíteni tudom, így történt. Endrével megbeszéltem - bár egyikünk sem vallásos a hétköznapi értelemben - választhatnánk mottónak egy krisztusi idézetet: „Az igazság szabaddá tesz…” Egyébként e könyvtől függetlenül is ajánlom mindenkinek, próbálja ki, nézzen szembe őszintén, igaz módon önmagával. Az igazság felismerése, kimondása tényleg szabaddá tesz.

A könyv tulajdonképpen egyszerre élet- és haldoklástörténet. Az elmúlás intimitásának megosztása különleges viszonyt feltételez. Kialakult önök között egyfajta barátság?

M. K. Cs.: Az a feltevésem, hogy egyáltalán nem lett volna ebből a könyvből semmi, ha az első találkozásnál nem érzékeltünk volna a másikon valamiféle hasonszőrűséget. Ez nem egy könnyen megfogalmazható valami, de állítom, az első benyomás igenis fontos. De erről soha sem beszélgettünk. Talán idétlen férfiszemérmességből. Nem tudom tehát, Endre mit gondol rólam, az viszont biztos, bennem a már rég meglévő tisztelet mellett megjelent a szeretet és az aggódás Czeizel professzor felé. Azt hiszem, ha ismertük volna egymást régebben, vagy ha közel hasonló évjáratúak lennénk, egészen biztosan bedobtunk volna párszor néhány sört. De így maradt a munka melletti tea, illetve narancslé, amivel a pertut is megittuk.

Miért döntöttél a különleges struktúra mellett?

M. K. Cs.: Merő önzésből! De ez nem fedi a teljes igazságot. Én sem kedvelem a sematikus dolgokat, ezért más formában akartam a Czeizel-könyvet megírni, mint a Kását. Szórakoztatott munka közben a kitalált foma. És akkor az igazság másik fele: az emberek egyre inkább elszoknak a hosszú szövegektől, egy 400 oldalas könyv riasztó lehet elsőre. De így, hogy négyféle betűtípussal van szedve, valójában nem egy 400 oldalas szövegtengernek fut neki az olvasó, hanem mindig csak egy öt-tíz oldalas résznek, amely után mindig valami más kezdődik. Ez a forma ráadásul azt is lehetővé tette, hogy ne a kályhától kezdve, időrendben haladva írjam meg Endre életét. Így szabadon ugrálhattam térben és időben, a könyv mégis értelmezhető és követhető maradt. Nem kronológikusan, hanem logikai alapon építkezik, ráadásul így nagyobb dramaturgiai hangsúlyt tudtam adni a legfontosabb történéseknek. Szóval ezzel a formával könnyebben fogyaszthatóvá, befogadhatóbbá akartam tenni egy rendkívül összetett és bonyolult élet történetét. Ezzel a megoldással én is jól jártam, és az olvasó is jól jár.

Kiknek ajánlja a könyvet?

M. K. Cs.: Két nagy csoportnak: akik ismerték korábban is Czeizel Endrét, és akik eddig még nem ismerték.

 

 

Kövesd a 21. Század Kiadót, hogy értesül híreinkről, újdonságainkról:

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: hírek magazin