Christina Lauren: Szerelem és egyéb szavak
Ami a szívben megtörténik, azt soha nem lehet kiradírozni – lélekemelő second chance történet, mely érzékenyen dolgozza fel a barátság, az első szerelem és a gyász témáját
A romantikus komédiák koronázatlan királynőit nem kell bemutatni senkinek: A Nem mézes hetek, A lelkitárs-egyenlet, a Kalandtúra Wilder módra és Az igazszerelem-kísérlet című bestsellerek szerzőitől újabb zseniális kötetet hozunk el a magyar olvasóknak. A Szerelem és egyéb szavak a szerzőpáros első kötete a romantikus műfajban, amely azonnal elrabolta az olvasók szívét. A szöveg tipikus second chance történet, melyet nagyon nem tipikusan tálalnak nekünk. A regény hol megnevettet, hol megríkat, hol összetöri a szívünket, miközben arról is gondoskodik, hogy az összetört szív újjáépüljön, és erősebben dobogjon a végén. A történet pont olyan, amilyet a borító sugall: megható, kedves, és érzelmi árnyalatokban gazdag, színes humorú, amely garantáltan visszarepít fiatalkorunk világába, amikor éjjel-nappal könyveket bújtunk, és mindennap új lelki kalandra indultunk valamerre.
Macy miután elvesztette a mamáját, apjával egy vidéki házban keres vigaszt a gyász ellen. A szomszédjában lakó Elliot pont akkora könyvmoly, mint a lány, ezért kettőjük között hamarosan barátság alakul ki. A barátság pedig szép lassan növi ki magát egy mélyebb, összetettebb érzéssé. Kapcsolatuk olyan szoros lesz, hogy egyértelművé válik, életre szóló érzelmekről van szó: génjeikben hordozzák egymást, sejtszinten kötődve a másikhoz. Az intellektualitás, élcelődés fontos része a barátságuknak, többek között az is, hogy rendszeresen megkérdezik egymástól, mi aktuálisan a kedvenc szavuk. Amikor már nemcsak vicces vagy érdekes szavakat sorolnak fel, hanem egyszer csak a másik válik a kedvenc szóvá, komolyra fordul a játék. Ám a sors szétszakítja őket, majd felnőttkorukban, amikor Macy épp házasodni készül, ad nekik még egy esélyt.
Ha vicces és szívhez szóló kötettel szeretnéd meglepni a kedvesedet, barátnődet vagy magadat, ez a tökéletes választás. A tavaszi könyvpiac egyik legvidámabb, legszerethetőbb kötete, mely még az egyéb zsáner kedvelőinek is ajánlott guilty pleasure-ként, hisz tökéletes kikapcsolódást nyújt. A regény speciális, színes élfestéssel jelenik meg, mely különlegesen tavaszivá és széppé varázsolja a kifejezetten instapozitív megjelenésű könyvet.
Fülszöveg
Macy beleszokik a hajtós, de élményszegény menetrendbe: gyakornok lett a gyermekklinikán, tervbe vette, hogy összeházasodik egy idősebb, jómódú férfival. Lehajtott fejjel halad előre, nem törődik azzal, mit súg a szíve. De amikor véletlenül összefut Elliottal – élete első és egyetlen szerelmével –, a nagy odafigyeléssel létrehozott buborék kipukkad. Elliot a világot jelentette Macynek – együtt nőttek fel, a nyurga fiú, aki állandóan a könyveket bújta, az évek során férfivá serdült, aki elrabolta Macy szívét. Mellette állt, miután a lány elvesztette az édesanyját. Annak idején Elliot szerelmet vallott Macynek, de rögtön aznap össze is törte a szívét. Az emlék sok évvel később is ugyanolyan fájó – vajon képesek lesznek feldolgozni? Lehetnek még együtt boldogok?
A szerzőkről
A Christina Lauren Christina Hobbs és Lauren Billings egyesített írói neve. A szerzők a közös írás mellett és ennek ellenére is a legjobb barátok. A többszörösen díjazott szerzőpáros eddig tizenkilenc New York Times bestseller regényt jelentettek meg. Könyveiket több mint 30 nyelven adják ki.
Lauren Billing idegsebészként diplomázott, és Californiában él két imádnivaló kutyával, két kevésbé bújós kamasszal, és egy hegyikerékpárért és házi sörfőzésért rajongó, tudós férjjel. Christina Hobbs középiskolai tanácsadóként kezdte, ahol tinédzserekkel foglalkozott. Utah-ban él férjével, és nagyon szerencsésnek vallja magát, hogy legjobb barátjával könyveket írhat, és még azt is elnézik neki, hogy furcsa ízlése van: imádja a glittereket és az olyan fiúbandákat, mint a BTS.
Mások a kötetről
„Hihetetlenül élvezetes” – Kristin Harmel
„Soha nem fogok ilyen szerelmet találni” – Cait Jacob, Goodreads
Idézetek a könyvből
„Az apám sokkal magasabb volt az anyámnál – amit úgy kell érteni, hogy sokkal magasabb. Az ő százkilencvenöt centijéhez képest anyám épp csak súrolta a százhatvanat. Egy dán óriás meg egy filigrán brazil nő. Megismerkedésükkor anyám egyetlen szót sem tudott angolul. Amikor tízéves koromban meghalt, úgy tűnt, mintha ők ketten egy különös saját nyelvet beszéltek volna. Máig emlékszem, apám hogyan ölelte meg anyámat esténként, miután hazaérkezett a munkából. Szorosan körbefonta két hosszú karjával az anyám vállát, a teste ívben meghajolt fölötte, hogy arcát a kis nő fekete hajára hajthassa. Apám két karja két zárójellé változott, amelyek közé a legkedvesebb titkos mondatát rejtette. Amikor így ölelték egymást, mindig a háttérben meghúzódva néztem őket, mert úgy éreztem, különleges szentségnek vagyok tanúja. Mindig úgy gondoltam a szerelemre, mint egy mindent elárasztó és mindent felemésztő érzésre. Már gyerekként is tudtam, hogy sosem akarok ennél kevesebbet.”
„– Miért nem lehet mindenki olyan, mint te?
– Elég egy is belőlem abban a világban, amiben mások nem olyanok, mint én.”
„Mintha Elliot ott lapulna minden sejtem minden sejtmagjában, és belefonódna a DNS-embe.”
„Ezt nem teheted meg. Nem rohanhatsz el állandóan ez elől a beszélgetés elől. Tizenegy éve érik. – Közelebb hajol, és az álla megfeszül, miközben hozzáteszi: – Tudom, hogy elszúrtam, de tényleg ekkora bűn volt? Akkora, hogy el kellett tűnnöd?”
„– A kedvenc szavad?
– Te vagy.”
