Leírás
A falusi konyhám - Mautner Zsófi
Mautner Zsófi új szakácskönyve különleges helyre kalauzolja az olvasót. A kunmadarasi nagyszülői házba, ahová annyi ízemlék köti. Ahová mindig visszatér nemzetközi gasztronómiai felfedezőútjairól. És ahol hagyomány és kitekintés egyedülálló kombinációja élteti a konyhát. Egyszerre valós és jelképes a hely, amelyet úgy nevez: A falusi konyhám.
Ebben a gyönyörű kiállítású könyvben Zsófi évszakról-évszakra, receptről-receptre vonja be az olvasót egy szebb, nyugalmasabb, és talán nem túlzás állítani: etikusabb élet mindennapjaiba. Az elvarázsolódás közben pedig vár ránk egy felismerés. Az évszakok ritmusát követő, takarékos és ötletes vidéki konyha a ma legdivatosabb elveket követi.
Helyi termékek és termények, gyűjtögetés és tartósítás, a drága húsfélék takarékos használata, rengeteg növényi eredetű fogás - mindez végig itt volt az orrunk előtt.
Egy napfényes kunmadarasi házban, ahová eddigi legszemélyesebb kötetében Mautner Zsófi barátsággal beinvitálja az olvasót.
Mautner Zsófi így vall a kötetről:
„Egész nyarakat töltöttem gyerekként a nagyszüleim kunmadarasi házában. Saját élményem van arról, hogy milyen volt néhány évtizede egy vidéki, önfenntartó konyha, hogy milyen az alföldi évszakok ritmusa, mikor milyenek a falusi fények és illatok, és hogy milyen az íze egy olyan meggybefőttnek, amit a saját termésű, tökéletesen érett meggyből tett el a nagymamám. Nagyjából tíz éve kezdtem el visszajárni az egykori nagyszülői házba. Gyerekkorom nyári helyszíne évről évre egyre több tartalommal és emlékkel telt meg, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy a ház egyet jelent számomra a nyugalommal, az alkotással, később az alföldi, falusi élet és életmód mélyebb megismerésével, majd a nagykunsági vidék és a környék alapanyagainak, hagyományainak, termelőinek felfedezésével. A házban szinte minden olyan, mint a nagypapám és nagymamám életében. A bútoroknak, tárgyaknak, edényeknek itt más súlyuk van, mint a városban, érzelmes állandóságot jelképeznek, és a családi örökség folytonosságát. Ami a városban az enyészeté lenne, az falun személyes emlékeket, múltat, gyökereket jelent. Itt nem ódon módon áll meg az idő, hanem megy tovább a maga természetességében a következő generáció kezeiben. A ház ura nagy formátumú nagypapám volt – csupa karizma és életerő, sokan ismerték. A konyha azonban csendes, dolgos nagymamám birodalma volt, a főzéshez, étkezéshez használt tárgyakat, edényeket, terítőket ő választotta, és a mai napig kifogástalan állapotban vannak. A könyvben szinte kizárólag ezeket használtuk. Hogy milyen a falusi konyhám, két nemzedékkel később, a huszonegyedik században? Nem tartok tyúkokat, és nincs saját veteményesem. Tiszteletben tartom a hagyományokat, de ez nem egy hagyományőrző receptgyűjtemény.”
Mautner Zsófi A falusi konyhám című szakácskönyve kapcsán mesélt Nyáry Krisztiánnak a kunmadarasi nagyszülői házról, a hagyományőrzés és az újragondolás dilemmájáról, régi receptekről.
Ebben a gyönyörű kiállítású könyvben Zsófi évszakról-évszakra, receptről-receptre vonja be az olvasót egy szebb, nyugalmasabb, és talán nem túlzás állítani: etikusabb élet mindennapjaiba.
